Kedves dr. Gerevich József!
Sokat töprengtem már, szeretnék egy általam a témában jártas illetőtől is véleményt kérni, mivel a korosztályom (21 év), illetve a nálam idősebbek is eléggé megoszlanak a témában.
A probléma: lényegében a szex hiánya. Pontosabban fogalmazva: a puszta fizikai aktus és kielégülés hiánya. Nem pedig az érintésé, szerelemé, törődésé. Jelenleg nincs párkapcsolatom, már tavaly március óta, randizgatok, de sajnos nem találom a párom, a korosztályombeliekkel sajnos nem egyeznek a terveink, mert ők még kiélnék magukat, én inkább már megállapodnék. Az idősebbekkel, akik már megállapodnának,(főként a 30-35 éves korosztály) túl nagynak tartom a korkülönbséget, habár ebben a korosztályban sikerült eddig 2 férfire is ráakadnom, akikkel, ha nem lett volna a korkülönbség, el tudtam volna képzelni kapcsolatot. De a miért nincs kapcsolatom rész igazából annyira nem is fontos ebben a történetben, majd lesz, ha sikerül megismerkednem valakivel, akinek kellünk egymásnak, és egyéb tényezők se szólnak közbe, mint például a távolság.
Dilemma: amíg nem találom, addig szexeljek-e valakivel, vagy csak várjam a Férfit és szenvedjek? Saját bevallásom szerint így is pont elég férfival voltam (12), igaz, voltam szexfüggő, amit a többi régi dologgal együtt (szexuális zaklatás, bipoláris depressziós anya…), egy kedves pszichológus segítségével letudtam, már nincs vele problémám, és elég korán is kezdtem, éppen csak betöltöttem a 15-öt. Szégyellni nem szégyellem, fiatal voltam, meg volt a miértje, a saját szabályaimat betartottam (nem volt egyéjszakás kalandom, ha csak szex kellett, akkor azt egy férfival tettem, hosszú távon), és nagy része rövidebb kapcsolatokban történt. De valahol mégis nagy ez a szám, mármint tartok attól, hogy a Férfi, ha kapcsolatra kerül sor, meg fog ítélni, és nem kellek neki, és ezért nem adom a fejem megint egy csak-szex dologra, pedig kellene, igénylem. Hazudni a partnerek számáról nem vagyok hajlandó, maximum nem megmondani, és a francba is , nem bántam meg egyiket se, sose csaltam, nagyon sok tapasztalatot szereztem, és talán miattuk van az, hogy én, a sok barátnővel szemben, nem akarom már kiélni magam. Igényem lett egy kapcsolatra. De amíg nem lesz, mit tegyek? Szenvedjek azért, mert mi lesz, ha, vagy bízzak abban, hogy úgyis olyan emberre találok, aki elfogad mindenestül, vagy egyáltalán csak ilyennel kellene összejönnöm? A kérdés: vajon mennyire ítélkeznek a férfiak ilyen téren, érdemes-e szenvedni, ha csak azért teszem, mert nem szeretném, ha ez a tettem állna egy párkapcsolat útjába, és nem azért, mert én rossznak gondolom. Szerintem, ha egy felnőtt nő vágyik a szexre és ehhez talál egy partnert, akivel meg tud egyezni a szabályokban, érzelmileg nem vált ki benne kötődést, nem sérül, akkor nem látom akadályát a dolognak, feltéve, ha ezt hosszú távon egy férfival teszi, és nem össze vissza mindenkivel. Válaszát előre is köszönöm! Edina
Kedves Edina!
Ha jól értem, a fő kérdése az, gyűjtheti-e a rossz pontokat tovább, vagy a továbbiakban szexuális értelemben már csak makulátlanul élhet, mivel majdani kedvese esetleg rossz lánynak fogja tartani a sok múltbéli férfi miatt. Leveléből az is kiderül, hogy szereti a szexet, és szenved annak hiányától. A kérdése tehát leegyszerűsítve így hangzik: szexeljek vagy szenvedjek? Pszichiáterként a válaszom nagyon egyszerű: ne szenvedjen. Azért írtam, pszichiáterként, mert szakmám képviselői arra esküdtek fel, hogy csökkentik felebarátaik szenvedéseit. Senki nem gondolhatja, hogy én bárkit is szenvedésre buzdítanék. Nincs senkivel olyan megállapodása, amely szerint nem léphet szexuális kapcsolatba férfival. Nincs jelenleg semmilyen partnerkapcsolata, amellyel szemben hűtlennek kellene lennie. Ezért hát, kedves Edina, ha akad olyan férfi, akivel meg tud egyezni a szabályokon, ahogy levelében bölcsen rámutatott, és aki nem szeret magába, mint Alain Delon A mi történetünk című 1984-es francia filmben abba a lányba, aki pusztán szexuális kíváncsiságból lefeküdt a vonaton a férfinak, akkor éljen rendszeres szexuális életet. És ha majd találkozik azzal a férfival, akivel hosszú távon képes elköteleződni érzelmileg és szexuálisan, és ha az a férfi magát múltja miatt elítéli, akkor gyorsan bontsa fel azzal az emberrel a kötelékeket, és válasszon más társat magának. Mert az a férfi nem érdemli meg magát. Remélem, világosan fejeztem ki magam. Sok üdvözlettel Gerevich József
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: