Tisztelt Gerevich Doktor!
Egy korábbi blogbejegyzésében egy lány, H.H. sorait olvasva meglepődtem, és sajnálni kezdtem őt.
Meglepődtem, mert soraiból az derült ki, hogy nem a tizenévesek kategóriájába tartozik, mégsem tudja, hogy egy nőnek nem csupán a szex terén kell izgalmasnak lennie. Az a nő, aki minden nap meg tud újulni (s ez nem az új műkörmöket, az új frizurát jelenti), aki adni tud a másiknak (s nem csak testileg), az visszakapja mindazt a törődést, szeretetet és szenvedélyt, amit ő adott. Ehhez azonban adni kell. S ha igazi az érzelem, akkor nem érzi önfeladásnak, s a másik fél sem él vissza az önzetlenséggel. S még mielőtt rossz következtetésekre jutna: két gyerekünk van, sokszor nehéz anyagi körülmények között éltünk, másod- és harmadállásokat is vállalunk néha.
Amiért sajnálom H.H.-t, az az, hogy nem kíváncsi többé a férfiakra. Az ember társas lény, partner nélkül besavanyodik, megkeseredik. Arra nincs általános recept, hogyan mentsük meg a párkapcsolatot. De meggyőződésem, hogy tartalmas beszélgetések, szexmentes együttlétek is szükségesek hozzá. S ha ezek jól működnek, akkor a szex is izgalmas marad mindkét fél számára.
24 éve élek házasságban, de a szenvedélyt sikerült megőrizni a kapcsolatunkban. Nem lehet mindig rózsaszín ködben élni, ez igaz. De ha valódi érzelmek munkálnak az emberben, akkor képes rajongással szeretni a másikat, még ennyi év után is.
Amit pedig a többi olvasónak üzenek: ha látnak az utcán egy 40-50 év körüli házaspárt csókolózni, ne botránkozzanak meg. Inkább örüljenek, hogy ilyen is van. Hiszen az igaz szerelem kortalan!
Meg különben is: nem csak a húsz éveseké a világ!
Tisztelettel: egy szerető és viszontszeretett negyvenes
Kedves Szerető és Viszontszeretett Negyvenes!
Köszönöm fontos megállapításait. Örülök, hogy vette a fáradtságot és személyes példáján keresztül is kifejtette álláspontját H.H. levelére, illetve az erre adott válaszomra. Összességében egyetértek levele fő üzenetével: fontosak a tartalmas szexmentes együttlétek is egy párkapcsolatban, a nőknek férfiakra van szükségük és a szerelem kortalan. Ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy vannak nők, akiket elkerültek a maga által átélt élmények annak ellenére, hogy mindent megtettek partnerkapcsolatuk harmóniája érdekében. Sok nővel találkozom nap mint nap a rendelőmben, akik H.H-hoz hasonló tapasztalatokról számolnak be. Mindannyiuknak azt tanácsolom, hogy az ismerkedés első pillanatától legyenek résen, és ne engedjék, hogy partnerük – különböző, hol mondvacsinált, hol elfogadhatónak látszó ürügyekkel – ne vegyen részt a kapcsolat (és a család) folyamatos építésében, majd több gyermek megszületése után csak úgy kisétáljon a kapcsolatból, mondván, „nekem ez nem jó”.
Abban is igaza van, hogy az ember társas lény. De egyáltalán nem törvényszerű, hogy partner híján a nők besavanyodnak, megkeserednek. Sok nőt ismerek, akik – kiszabadulván egy nyomasztó kapcsolatból – partner nélkül valósítják meg életük fontos terveit. A baj inkább az, ha ezek a nők teljesen lemondanak arról, hogy partnert keressenek és találjanak maguknak. Sok nő nem tesz ezért aktív lépéseket, mondván, „ha a sors úgy akarja”, a számára fontos férfi megtalálja őt. A férfiak elhárításának ideológiájába sokszor a gyermekek is belekeverednek. A nők egy része azzal indokolja a férfiakkal szemben megmutatkozó passzivitását, hogy egy új kapcsolat nem tenne jót a gyermekek fejlődésének, megzavarná a kialakult egyensúlyt. Az ellenkezőjéről van szó: a férfi nélkül (vagy előző partnerkapcsolatát feldolgozni nem képes) frusztrált nő nem tudja olyan hatásfokkal nevelni gyermekét, mint egy harmonikus kapcsolatban lévő anya. Üdvözli Gerevich József
Kommentek