Tisztel Pszichológus Úr,
Leírom a problémánkat, hátha tud segíteni. A párommal 10 éve vagyunk együtt (4 év házasság). A párom szép lassan megcsalt egy kollégájával, aki szintén házas, és van egy egy hónapos gyermekük! A párom előbb csak másra vágyott, később érzelmileg belebonyolódtak! Én semmit nem vettem észre. Az a baj, hogy én is hibás vagyok, mert sehova nem jártunk el, és engem sem érdekelt, mi van vele! Most megbeszéltük, hogy hozzá költözik, mert őt szereti. Engem már nem szeret, mégis gondoskodik rólam és félt. Azt mondta a feleségem, hogy már nem én vagyok a lelki társa és az igazi se én voltam! De 10 évig nem lehet úgy élni, hogy nem az igazi mellett él valaki! Közben bűntudatuk van, mert ott egy ártatlan gyerek, és a párjaikat is féltik, mi lesz velük. A végén 1 hónapban egyeztünk meg, utána mindenki visszamegy a párjához, és tiszta lappal elölről kezd mindenki mindent. Én, a megcsalt férj, ahogy tudtam, hogy elmegy, olyan érzések törtek fel, mint 10 éve!!! Most nagyon szeretem megint, és vissza akarom kapni. A párom is hagyja magát meghódítani, azt ígérte. A másik oldalon hasonló a helyzet; ott is tiszta lappal akarnak indulni. A párom megkért, hogy ezt az egy hónapot, mint egy szabadságot fogjam fel, és éljek 1 hónapot szabadon és csaljam meg, hogy tényleg tiszta lappal tudjunk indulni. Bonyolult a helyzet, de kellene megoldás! Én meg akarom hódítani megint, megyünk is nyaralni kétszer is külföldre! Minket egy 10 év munkája, egy lakás is összeköt, de tudom az csak anyagi. Rengeteget szenvedtünk mindenért, és mikor minden megvan, akkor jön ez! Szerettünk volna babát a nyáron és a párom is! Ő kalandot keresett, amíg még nem szül, de belebonyolódott. Most lett 30 éves, azért is pánikolt tavasszal! A másik oldalon a gyermek születése után kezdett el pánikolni a férj! Lehet, hogy csak egy sokk érte őket? Ön szerint meg lehet menteni ezt a házasságot, ha az egyik nagyon akarja, a másik pedig hagyja magát visszahódítani? Fellobbanhat még benne is a láng, mint bennem? Mit tegyek meg érte pontosan, amivel meghódíthatom újra 10 év után? Május 15-én jár le az egy hónap. Láttam, hogy egy blogon válaszol. Megkérem, ha tud megoldást, megírná nekem, vagy ha kirakja a blogra, akkor az elérhetőségét küldje meg nekem kérem.Üdv, Dénes
Kedves Dénes! Ha jól értem szavait, két házaspárról van szó, akik közül az egyik pár férfitagja és a másik pár nőtagja közös munkahelyükön összejöttek egymással. És az utóbbi hölgy az Ön felesége. A helyzetet tetézi, hogy a másik párnak gyermeke is van, aki ráadásul még egészen pici csecsemő. Eltekintve a morális megfontolásoktól (amely nem a megszólított „pszichológus”, egyébként pszichiáter munkaeszköze), ha jól értem, az a fő kérdés, megmenthető-e még a házassága, még pontosabban, vissza lehet-e tartani az asszonyt annak ellenére, hogy az eleinte csak kalandot kereső felesége kijelentette, hogy már nem Ön a lelki társa, sőt, nem tartja az igazinak sem. Őszintén bevallva, kevés sikerrel kecsegtető vállalkozásba kezd, ha vissza szeretné hódítani az asszonyt. Ugyanis mind felesége, mind felesége szeretője felvállalták egymást, sőt mindketten kiléptek családi fészkükből, még ha csak egy próbahónapra is. Ilyet játékból nem tesz az ember, különösen, ha igaz, amit ír feleségéről, hogy nem mindegy neki, hogyan alakul az Ön sora a továbbiakban. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy harminc éves kora késztette volna erre a lépésre. Egy dolgot viszont tehet ebben a helyzetben, sőt, tennie is kell, a tanulságokat mindenképpen le kell vonnia. Ezt a lelki munkát már elkezdte. Az a mondata, hogy „én is hibás vagyok, mert sehova nem jártunk el, és engem sem érdekelt, mi van vele”, utal is erre. De azért többről van, többről lehet szó. „Most nagyon szeretem megint”, írja. Tehát mielőtt megtörtént volna a baj, nem szerette a feleségét eléggé. Ezen kellene elgondolkodnia. Hogyan lehet, hogy fontos Önnek valaki, de nem tudja eléggé szeretni? Hogy csak akkor döbben rá erre, ha elveszíti? Szeretet-képességét kellene nagyítólencse alá vennie. Meg kell tanulnia szeretni, értékelni az asszonyt, aki maga mellett él. És nem azt tenni, amit sok férfi tesz, hogy úgy tekinti a nőt, mint olyan valakit, aki „már megvan”, akiért nem kell már nap mint nap semmilyen erőfeszítést tenni. Akár a feleségével, akár nélküle, és más asszonnyal, de el kellene indulnia ezen az úton. Üdvözli Gerevich József
Köszönöm a válaszokat!
A pszichiáter Úr tanácsát megfogadva magamba néztem és tényleg nem szeretem már a feleségem.
Miközben nem éreztem jól magam felkarolt egy lány akit 9 éve ismerek. Igazából mindig is tetszett nekem, de egy fiatal idiótának tartottam.
Sokat vigasztalt és elkezdtem vele beszélgetni. Kb. egy hete éjjel-nappal beszélünk és bevallotta hogy 5 éve szerelmes belém csak nekem mindig ott volt a feleségem. Most ott járunk hogy én is beleszerettem. Igazából mindig is tápláltam fele érzelmeket de elfolytottam mert tudtam engem otthon egy biztos nő vár. Most hagytam magam végül is, és egymásra találtunk. Eldöntöttem hogy elválok mert a feleségem is mást szeret és én is így már nincs értelme az egésznek. De levontam a tanulságot ezt a nőt soha nem fogom elhanyagolni!!!
Nehéz elképzelni, hogy ez a házasság tovább működjön. Az ilyesmit nem lehet elfelejteni, ez mindig ott lesz a háttérben. Főleg, hogy a feleség kijelentette, hogy egy tévedés. Próba hónap? Legyen már egy kis büszkeség a férjben.
Nem szeretnék ítélkezni senki felett. A véleményem az, hogy ez a kapcsolat halott, ha “helyre is hozzák”, ideig-óráig működőképes. Én a tiszta lapot úgy képzelném el, hogy mindenki új kapcsolatban, valódi tiszta lappal és emelt fővel továbblép.
Tisztelt Dénes!
Engedje meg hogy kommentet fűzzek a történetéhez!
38 eves férfi vagyok es hasonló cipőben jártam két éve!Annyi különbséggel hogy nálunk már gyermek is volt!Elindultam egy rögös úton hogy helyrehozzam azt amit elrontottam，elrontottunk!Hatalmas nyomás nehezedett rám mert nem szerettem volna ha a gyermek ebből az egészből megérez valamit!Ha tudom az elején hogy ilyen nehéz lesz lehet hogy bele sem vágok!Most két év után eljutottam addig hogy én kerestem menedéket egy másik nő karjaiban!Ha belevág akkor nagyon sok erőt és kitartást kívánok Önnek!