Kedves Doktor Úr, az egyetlen, 24 éves, Alexa lányomról van szó. Harmadéves egyetemista korában egy szilveszteri bulin megismerkedett egy fiúval. Úgy tűnt, hogy nagyon szerelmes, de az állandó utazgatás a fiú lakóhelye és az otthona között meglehetősen kifárasztotta. Hiába volt beszélgetés, sírás, tiltás, többször elszökött a fiúhoz. A harmadévet nem is tudta befejezni. De beletörődtünk, mert megígérte, hogy egy év halasztás után folytatja majd a tanulmányait. Közben a barátja segítségével elvittem ideggyógyászati vizsgálatra, ahol késői pubertást állapítottak meg és pszichológushoz küldték. Kétszeri pszichológusi beszélgetés után többet nem ment, mert úgy érezte, nincs szükség erre. Közben romlott a fiúval való kapcsolata is. Egyoldalúvá vált a szerelem. Megpróbáltuk ismét az orvost, aki depressziót állapított meg, gyógyszert írt fel, amelynek szedését egy-két nap múlva abbahagyta. A barátja kihátrált a kapcsolatból, egyedül maradt és nagyon szomorú volt. Később látszólag rendbe jöttek a dolgok, folytatta a tanulmányait. Sikeresen lediplomázott, közben megismerkedett egy nála tíz évvel idősebb férfival, aki nem dolgozott, az édesanyja és a nagymama tartotta el. Hozzájuk költözött, hiába volt megint nagy lelki beszélgetés. Ennek a kapcsolatnak másfél év után viharos kilépés volt a vége. Új fiúk, új barátok jönnek-mennek. Munkát sajnos nem tud találni. Jelenleg is van, hogy egy-egy un. barátra rátelepszik, a szexualitásban nem válogat. Váltogatja partnereit, egyszerre több szálon is futnak az ügyei. Természetes, hogy a környezetünk is észrevette már ezt, és nagyon szégyelljük magunkat. Nem tudjuk, mit tehetnénk, és mi lehet mindennek az oka. Nagyon köszönöm, hogy elolvasta a levelet, és kérem, hogy segítsen. Üdvözlettel egy aggódó édesanya
A levél tömör, lényegre törő. Sok fontos, kommentárt igénylő megfigyelést tartalmaz. Valamennyire nincs is módom reagálni. A problémák két síkon ragadhatók meg. Az egyik sík az aggódó anya síkja, ebben teljesen kompetensek lehetünk. A másik sík a lány, Alexa élete, amelyben elsősorban ő a kompetens, de mivel nem ő írta a levelet, így ezzel a síkkal óvatosan kell bánnunk. Az anya számára mindig nehéz dilemma, hogy felnőtt vagy úgymond „felnőtt” lánya életébe hogyan, mikor avatkozzon be. Egyáltalán be szabad-e avatkoznia. Súlyos pszichiátriai zavarok alakulhatnak ki az un. „rátelepedős” anyák zsarnoki aggódása, féltése nyomán. Ezek a beavatkozások csak arra jók, hogy minél szorosabb legyen-maradjon anya és lány között a kapcsolat, amely megakadályozhatja a lány egészséges felnőtté, érett nővé válásának amúgy sem felhőtlen folyamatát. A levélben az indokolatlan beavatkozásra is látunk példát. Az a tény, hogy a lány és új barátja nem ugyanabban a városban lakik, és emiatt a lánynak utaznia kell, ez még nem lehet indok arra, hogy egy anya megtiltsa a lányának a fiúhoz való utazásokat. Ha a levél másik síkját – Alexa problémáit – nézzük, az anyai aggódás jogossága kétségtelenné válik. Nem is a fiúk számával van elsősorban gond. Pontosabban: a fiúk gyakori váltogatása akár egészséges partnerkeresés megnyilvánulása is lehet. Több fiúkapcsolat párhuzamos fenntartása azonban már túllépi a határt. A levél plasztikus leírásából arra következtethetünk, hogy Alexánál bipoláris betegség kezdődött el, amely szélsőséges hangulatok váltakozásából áll. Amikor a hangulat magasan szárnyal, könnyen megy a tanulás, sikerülnek a vizsgák, elkészül a diplomamunka, sok fiú jön-megy, szinte válogatás nélkül. Amikor viszont a hangulat nyomott (egyik orvosa depresszió diagnózist adott), minden ellenkezőjére fordul. Olyan pszichiáter-pszichoterapeuta folyamatos segítségére lenne szükség, aki lelkiismeretessége mellett járatos a korszerű gyógyszeres kezelésben, ugyanakkor képes arra is, hogy támogató pszichoterápiát alkalmazzon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: