Kedves Doktor Úr!
Szeretném megkérdezni véleményét a problémámról, azaz van szexmentes házasság? Ez az életem egyik mérföldköve, nagy szomorúsággal tölt el. 40 éves vagyok a férjem 42. A lányunk 18, 19 éve vagyunk együtt, átlagosan jó körülmények között, középiskolai végzettségünk van. Együtt szeretnék megöregedni a férjemmel, de ő egy tipikus hárító, 19 éve nem beszélgetünk, mert nem engedi. Soha nem fog segítséget kérni senkitől, mert az tekintélyromboló.
Másfél éve nincs köztünk szex. Egy-egy ölelés szeretet akad, de szigorúan erotika nélkül, ügyelve, hogy tudjam, a lehetősége se legyen. Ő elvan magának így, bennem reményt sem táplál. Nagyon nehéz ezt elfogadni. Amúgy szerintem nem csal meg, látszólag nem is szomorú.
Sokszor én is kikosaraztam régebben, de sosem azt sugallva, hogy soha többé nem leszek vele. 2000-ben volt egy szerencsétlen, sok bajjal járó költözködésünk, amikor hosszú időn keresztül, (hónapok) nem volt testi kapcsolatunk, ő azóta nem kezdeményezett, viszont az én ritka (évi néhány) közeledésemet nem utasította el. Én ezzel megvolnék, de nem a semmivel. Ez egy olyan fogyatékos helyzet. A költözködés okozta nagy feszültség több évig tartott, mire egy újabb költözéssel helyreállt a béke, nehéz volt, és ő már nem lett a régi, mostanra meg teljesen elutasító. Sosem gondoltam, hogy van szeretet férfi és nő között legalább néha fellobbanó láng nélkül. Nem vagyok elhízott, nőies vagyok, ez sem akadály elvileg. Szeretek sportolni, ebben élem ki magam. Lehet, hogy elfogadom ezt is, de ha lehet, mit tehetnék még egy kis javulásért? Nagyon nehéz óvatosan csábítgatni, amit ha nagy ritkán, részben enged is, talán kíván is egy pillanatra, de nem villanyozza fel. Nekem ez fáj.
Nagyon várom válaszát a megadott e-mail címemre, és kérem, nevemet ne írja bele a blogjába, üdvözlettel és köszönettel egy szomorú feleség
Kedves Asszonyom, köszönöm, hogy írt, megértem szomorúságát. Maga még fiatal és joggal igényli a szexet. A probléma azonban túlnyúlik ezen, hiszen leveléből az derül ki, hogy férje nem hétköznapi módon gátolt a kommunikációban, és mint tudjuk, a szex is a kommunikáció egyik formája. Ijesztő tünetnek érzem, hogy házasságuk l9 éve alatt soha nem beszélgettek. Érdekes módon maga ezt elfogadta. Nem kellett volna elfogadnia. Részben ennek is a következménye, hogy a kommunikációs zárlat fokozatosan más területekre, így a szexuális életre is átterjedt. A házasságon belüli kommunikáció olyan a párkapcsolatnak, mint az életnek az oxigén, ettől fejlődik, ettől töltődik fel, ettől válik a házasság stabil támasszá. A kérdésére visszatérve, igen, lehet szexmentes házasság. Biztos vagyok benne, hogy nem kevés házasságból hiányzik a szexuális együttlét. Ez szegényebbé teszi a kapcsolatot, megfosztja intimitásától, egy jelentős örömforrástól. Ha mindkét fél egyformán elfogadja, nem okoz feltétlenül különösebb gondokat. De ha a kommunikáció más csatornái sem működnek, ez számomra megkérdőjelezi a kapcsolat elevenségét, fejlődőképességét, végső soron létjogosultságát. Nem hiszem, hogy egy negyven éves nőnek erre kellene berendezkednie élete további időszakában. Hogy mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Sokkal többet kellene együtt lennie a férjével nem hétköznapi, rutinszerű helyzetekben. Az így szerzett új élmények újfajta kommunikáció lehetőségét villanthatják fel az Önök számára. Az intimitás-hiányt a kettejük közti kommunikáció tárgyává kellene tenni, és nem nyugodni addig, amíg a férjében nem talál rezonanciát. Ne adja fel a fejlődés lehetőségét! Sokat nem veszíthet, viszont rengeteget nyerhet. Legrosszabb esetben annyit, hogy még tisztábban látja a jövőt. A tisztánlátás pedig a legjobb feltétele minden döntésnek. Üdvözlettel Gerevich József
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: