1.0Az intimitás útvesztőihttps://intimitas.cafeblog.hudr.Gerevich Józsefhttps://intimitas.cafeblog.hu/author/dr-gerevich-jozsef/<strong><a href="https://intimitas.cafeblog.hu/files/2014/07/férfi-maszturbál.jpg"><img class="alignleft wp-image-425 size-medium" src="https://intimitas.cafeblog.hu/files/2014/07/férfi-maszturbál-300x296.jpg" alt="férfi maszturbál" width="300" height="296" /></a>Kedves dr. Gerevich József! A \"Kényszeres önkielégítés a szomszéd szobában\" (https://intimitas.cafeblog.hu/2014/07/20/kenyszeres-onkielegites-a-szomszed-szobaban/) címü blogbejegyzésére szeretnék reagálni. Egy ideje érdeklődéssel olvasom az ön blogját, és úgy találtam, hogy értelmes, több szempontból megközelített, szakemberhez méltó reakciók, tanácsok születtek a felvetett problémákra.</strong> <strong>Ez utóbbi levélre adott válasza viszont meglepett, számomra nagyon egyoldalúnak tűnik, olyan, mint hogyha sok lehetőséget hagyna figyelmen kívül. Én férfi vagyok, a harmincas éveim elején-közepén. </strong> <strong>Ami először szemet szúrt nekem, az az, hogy ön konzekvensen azt írja, hogy a férj a szeretkezés HELYETT végez önkielégítést, holott én ezt egyáltalán nem látom ilyen evidensnek. A hölgy írja is, hogy \"...próbáltam én is kedvesebb lenni, és többet szeretkezni vele. Úgy éreztem, sikerült is közelebb kerülni hozzá...\" - én ebből pont hogy nem arra következtetek, hogy a férfi a felesége közeledését úgy általában elutasítaná. Még azt sem gondolnám, hogy az önkielégítés miatt biztosan kevesebbet szeretkeznek, mint anélkül. Minden ember különböző, és nem tudom, hogy a férfiak hány százaléka végez rendszeresen önkielégítést. Viszont szeretném felhozni itt a saját példámat, gondolom, nem én vagyok az egyetlen ilyen téren: számomra a partneremmel való szeretkezés teljesen más dimenzió, más élmény, mint az önkielégítés. Számomra csak kis részben helyettesítheti egyik a másikat, és csak rövid, korlátozott ideig. Van, hogy kizárólag szeretkezésre vágyom, és van, hogy kizárólag önkielégítésre. Épp ezért én semmi rosszat nem látok abban, amit a férj tesz, hiszen neki is lehet ugyanilyen beállítottsága. Valószínűleg az ön saját tapasztalata, beállítottsága másmilyen, ezért mutat ön kevesebb empátiát a férj felé. </strong> <strong>A második gondolatom, hogy szerintem az embernek joga van a párkapcsolaton belül is magánélethez, viszont fontos, hogy ez ne menjen a kapcsolat kárára. A férfi önkielégítését én ebbe a kategóriába sorolom, ebben az esetben szerintem akkor elfogadható ez, ha emiatt nem szeretkezik a férj lényegesen kevesebbet a feleségével, illetve, ha a gyerekvállalási esélyeket nem csökkenti (azaz a lehetséges teherbeesési periódusban nincs önkielégítés a férj részéről). Egyéb kritériumot viszont nem látok, hogy a férj ezen keretek betartásával miért ne szerezhetne örömöt önmagának. A férfi ezt értékelheti a magánéletébe való beleszólásnak, a magánélete el nem ismerésének is.</strong> <strong>A harmadik észrevételem a kommunikációval kapcsolatos: a levélből az derül ki, hogy a férj erről a dologról nem kommunikál nyíltan a feleségével. De vajon ez kizárólag az ő felelőssége? Lehetséges, hogy a férj nem érzi azt, hogy a feleségével ezt a dolgot meg tudja beszélni, hogy a nő nyitottan, befogadóan várja a férj véleményét. Hét éve élnek együtt, lehetséges, hogy a férfi megalapozottan (sok tapasztalattal, próbálkozással a háta mögött) véli úgy, hogy ezt a dolgot megbeszélni reménytelen, és így inkább meg sem próbálja. A hölgy leveléből éppen hogy arra következtetek, hogy a férj nyílt kommunikációja esetén sem lenne hajlandó kilépni a saját szemszögéből, átértékelni az álláspontját, számára az egyedüli megnyugtató rendezése a dolgoknak az lenne, ha a férj abbahagyná az önkielégítést. Ilyenformán úgy gondolom, hogy az összhang hiányáért nagy részben a feleség is felelőssé tehető.</strong> <strong>Tisztelettel: egy hozzászóló</strong> Kedves Hozzászóló! Levelének nagyon megörültem, hiszen ritkán kapok kritikus hozzászólást, amelyben új szempontok vetődnek fel, olyanok, amelyekre én nem gondoltam. Az ön kommentje is ilyen. Kritikája három mondatban foglalható össze: 1. Egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a férj szeretkezés helyett önkielégít; 2. Az önkielégítés a férj magánügye, mert igenis lehet egy házasságon belül is a feleknek magánügye; 3. Lehetséges, hogy a férj azért nem akarja megbeszélni az ügyet a feleséggel, mert korábban rossz tapasztalatai voltak, és nem hiszi, hogy ez a kérdés megbeszélhető a feleségével. Első megjegyzésem az, hogy mindhárom felvetésében lehet igazság. Nézzük az elsőt. Azért gondoltam, hogy a férj szeretkezés helyett önkielégít, mert a levélíró következetesen azt írja a levelében, hogy miután elalszik, akkor önkielégít a férj. Nehezen képzelhető el, hogy elalvás előtt az asszony szeretkezik a férjével, majd elalszik, miközben a férj átvonul a másik szobába önkielégíteni. De nem teljesen elképzelhetetlen, valóban. A második felvetés az önkielégítés magánügy-jellegéről szól. Ebben is lehet igazság. De ez szerintem attól függ, hogy milyen megállapodás van a két fél között. Ha abban állapodnak meg, hogy nemi kérdésekben lehet közöttük magánügy, akkor ez rendben van (természetesen akkor, ha nem a szeretkezés rovására történik). Persze ebben az esetben a félrelépés, sőt titkos viszony fenntartása is magánügy. De ha nem ebben állapodnak meg, akkor nincs mit tenni, tisztázni kell a helyzetet. A harmadik felvetését érzem a legkevésbé reálisnak. Egy válaszlevél megfogalmazása esetén csak abból indulhatunk ki, ami le van írva. Az asszony levelében pedig egyértelműen az szerepel, hogy mindkét kezdeményezését a probléma megbeszélésére a férj agresszíven reagálta le. Ez pedig nem elfogadható. Végezetül szeretném megköszönni, hogy követi Az intimitás útvesztőit, és vette a fáradtságot, hogy leírja véleményét a szomszéd szobában önkielégítő férj és aggódó felesége ügyében. Üdvözli Gerevich József  rich