Szép Napot! Sajnos, én egy eléggé régi lelki problémával küzdök. 1970-ben születtem, apu 56 éves volt, anyu 28. Eléggé szép gyerekkorom volt, apunak köszönhetően. Anyám betegsége (skizofrénia) rossz hatással volt rám. Apu eléggé erős jellemű ember volt, és a legtöbb szeretetet is tőle kaptam. Anyu is szeretett, gondoskodott rólam, de anyám mindig olyan elérhetetlen volt. Apuhoz álltam közelebb.
Mikor meghalt apu, anyám sajnos megint rossz idegállapotba került. Egy év alatt teljesen leromlott az állapota. De közben az én életem is tönkrement. Először nem hagyott anyám éjszaka aludni, éjszakákat sétálgattam az utcán, majd reggel kialvatlanul mentem dolgozni, munka után meg jártam esti gimibe. Fél év után nem igazán bírtam, volt egy barátom, es hát odaköltöztem hozzájuk. Közben folyamatosan bementem az ideggondozóba, hogy anyu nincs jól, de még azt is megkaptam, hogy el akarom venni tőle a lakást. Aztán végül is egy év után bekerült kórházba, mivel a szomszédok mentek a körzeti orvoshoz, aki beutalta.
Közben én ott akartam hagyni a fiút, akihez odamentem lakni, de ő utánam jött, lerángatott a buszról. És még férjhez is mentem hozzá 1988-ban, és 21 éves voltam, mikor megszületett a lányom. És 23, amikor elváltunk. És akkor visszaköltöztünk anyuhoz, és ez végre elég jó időszak volt az életemben.
De 1994-ben jött a szerelem. Ezzel a fiúval 17 évesen ismerkedtem meg egy házibulin és azóta a közös barátaink által folyamatosan érdeklődött, mi van velem. Azután 1994-ben összejöttünk, és 1995-ben hozzáköltöztünk. Ekkor anyu megint nem volt jól. Vittem magammal a lányomat is. Ez a kapcsolat 10 évig tartott, de már a végén iszonyú nagy cirkuszok voltak kettőnk között.1999-ben megszületett Ádám, a fiam.
2005-ben az élettársam autóbalesetben meghalt.
Most van egy barátom, vele2004-ben ismerkedtem össze; egy munkahelyen dolgoztunk. De nem élek vele együtt.
Anyuval es Ádámmal lakunk együtt egy kis lakásban. A lányom már nem lakik velünk, van egy barátja és bérelnek lakást. Az is a gond, hogy mind a két eddigi partnerem érdekből volt velem együtt. Mindig a pénznél kötöttünk ki, és hát eléggé kihasználtak, de én őket nem használhattam ki, sőt még a minimális jogaimat is sárba tiporták. Jelenleg nem dolgozom; tavaly nyáron szűnt meg a munkaviszonyom; közalkalmazott voltam. De nincsenek barátaim se, nagyon nehezen bízok meg az emberekben. Tartok tőle, hogy más is csak érdekből áll velem szóba, pedig most már semmink sincs.
Röviden ennyi. Olvastam a cikkét a Stockholm szindrómáról, és azért éreztem, hogy ez rám jellemző, mivel 17 évesen apu halála után még én is nagyon fiatal voltam, és ott akkor egyfolytában kaptam a “pofonokat”, tehát szépen leállítottak. Még társadalmi szinten is. Örülnék, ha elolvasná a történetemet és válaszolna.
Üdvözlettel KK
Kedves KK! Köszönöm levelét, amelyet a facebook-oldalamon a Stockholm-szindrómáról közzétett posztom motivált; ha jól veszem ki a szavait, úgy érzi, maga is ebben a „kórképben” szenved. Idézőjelbe csak azért teszem, mert ez a szindróma inkább politológiai, mintsem orvosi fogalom. Nem fogok elveszni a fogalom-meghatározások részleteiben; maga csak akkor szenvedne Stockholm-szindrómában, ha istenítené azokat, akik szenvedést okoztak magának, de erről nem látok semmilyen utalást. De talán ez nem is annyira lényeges kérdés. Ami ennél sokkal fontosabb, az a bizalmatlansága, amely megnehezíti az életét, megrontja a partnerkapcsolatait és megakadályozza, hogy barátságokat alakítson ki. Ennek a bizalmatlanságnak a hátterében talán legfontosabb traumatikus élménye, édesanyja betegsége állhat (bár erről valójában nagyon keveset írt, azt sem, kezelték-e valahol és mivel), amely a leírás szerint periodikus lehet, vannak jobb és rosszabb időszakok, a jobb időszakokban jól lehet vele együttműködni. Ha tényleg szkizofréniában szenved, ez elegendő ok, hogy a maga érzelmi fejlődése zavart szenvedjen és az alapvető bizalom érzése, amely elengedhetetlen az emberi kapcsolatokban, ne tudjon kialakulni. Többször említi azt a kifejezést, hogy kihasználták. De ennek egyetlen érdemi bizonyítékát nem írta le levelében, sőt férje esetében maga költözött hozzájuk az anyja elől menekülve, ami inkább arra utal, hogy maga használta partnerét egyfajta védőpajzsul az anyjával szemben. Ez alapos átgondolást igényel. Érdemes lenne valakivel (lehetőleg szakemberrel) átbeszélnie eddigi életét, hogy minden fontos részlet átdolgozásra kerüljön, és így a helyére kerüljenek a dolgok. Üdvözli Gerevich József
Kommentek