Tiszteletem Doktor Úr!
Ica vagyok, Felvidékről írok. Májusban töltöm majd a 36 évet, a férjemmel, aki 42 éves, 16 éve vagyunk házasok. Nagyon sok problémán végigküzdöttük már magunkat, most úgy érzem, segítségre lenne szükségem. A problémáink hétköznapinak is mondhatók, de nekem, nekünk igencsak embert próbáló. Röviden, tömören összefoglalom a mi kis történetünket. 18 évesen mentem hozzá életem nagy szerelméhez, terhes voltam. Az esküvő napján elvetéltem… mi akkor is összeházasodtunk… 10 évig éltünk anyósoméknál, közben nekiálltunk építkezni. Fősulira jártam, volt 2 munkahelyem is. 2008: újabb vetélés, majd szeretett bátyám halála, a férjem ebben a helyzetben támaszom volt. Ami a babaügyet illeti, a helyzet nehezebb!!! 2011-ben mégis elmentünk egy lombikprojektre, ami sikertelen volt. 2012: méhen kívüli terhesség!! 2013-ban az engem ért traumák hatására szó szerint tudathasadást kaptam!! A férjem mellettem állt!! Mára már túl vagyok a nehezén, a rosszon, sikeres vagyok a munkámban, elégedett vagyok, szépen élünk, szép családi házban, nem kell semmit sem nélkülöznöm, a betegségem és a kezelés alatt a férjem bebizonyította, hogy szeret!! Bár én sokáig szenvedtem a szeretethiánytól. A babaprojekt továbbra is tabu!! Már én sem erőltetem!! Elfogadtam ezt a helyzetet, bár szívszaggatóan fáj, és persze már engem is gátol a félelem!! Mára odáig jutottunk, hogy a férjem egy kisujjal sem ér hozzám, eltűnt, elveszett az intim élet, nem kíván, nem vágyik rám, mint nőre. Másfél éve, hogy nem szeretkeztünk!! És én ettől nagyon szenvedek!! Köszönöm szépen! Ica
Köszönöm, kedves Ica, hogy tömör, lényegre törő levelét megírta. Röviden összefoglalva levele tartalmát, leginkább a gyermektelenség által keletkezett pszichiátriai betegsége és férje szexuális elhidegülése jelentették, illetve jelentik a problémát. Bár nem részletezi, hogy a „tudathasadás” pontosan mit takar, hogyan élte meg, ki állapította meg, kapott-e valamilyen gyógymódot, azt örömmel állapíthatom meg, hogy ez a betegség elmúlt, maga dolgozik, elégedett az élettel, egzisztenciális helyzetével és házasságával, kivéve a gyermektelenséget és férje nemi vágyának megszűnését. A kevés rendelkezésemre álló adat hiányában csak néhány szempontra tudom felhívni a figyelmét. Például arra, hogy a korai elvetélés, illetve a gyermek megfoganásának hiánya nemcsak oka lehet betegségének, hanem következménye is. Vagyis elképzelhető, hogy lelki tényezők azok, amelyek megakadályozták, hogy kihordja terhességét, illetve teherbe essen. Bár nem tudjuk, kap-e most valamilyen kezelést, az egészen bizonyosnak látszik, hogy szüksége van pszichoterápiára. Egyrészt fel kell dolgoznia a sikertelen gyermekprogramot, bátyja halálát, a „tudathasadásával” összefüggő kóros élményeit, másrészt alkalmassá kellene minden tekintetben válnia az anyaságra. Semmiképpen ne adják fel! Férje elhidegülése szintén összefügghet eddigi megpróbáltatásaikkal. Kitartott végig maga mellett a bajban, nem csoda, ha elfáradt. A nemi vágy szoros összefüggést mutat a lelki traumákkal, neki is szüksége lehet lelki támaszra. Keressenek jó szakembert, és külön-külön, illetve párban dolgozzanak a megoldáson! Sok sikert kívánok hozzá! Üdvözli Gerevich József
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: