Tisztelt Doktor Úr!
Egy régebbi blogbejegyzésében (http://drgerevich.blog.hu/2014/03/13/atmeneti_targyak) írt az olyan infantilis férfiakról, akik az interneten pornóoldalakat keresnek, annak ellenére, hogy feleségük van. Attól tartok, én is ilyen infantilis vagyok. A különbség csak az, hogy bár 24 éves vagyok, még barátnőm sem volt. Infantilisnek többek között azért tartom magamat, mert sokszor nem tudok a velem egykorúakat, évfolyamtársakat egyenrangúnak nézni. Kicsit mintha felnéznék rájuk. Másrészt nem nagyon tudok épkézláb célokat kitűzni magam elé. Vagy csak álmodozom valami sikeres jövőről, vagy pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy egyáltalán valahol el fogok tudni helyezkedni.
Mindig visszahúzódóbb voltam, szégyellek is így kapcsolatba kezdeni. Ha volt is szimpatikus lány, túl sokat gondolkoztam, vajon ő-e az igazi, anélkül, hogy bármennyire is közeledtem volna hozzá. Aztán egy idő után meggyőztem magamat, hogy biztos nem illenénk össze. Attól is tartottam, hogy a kapcsolat során esetleg kiderülne, hogy mégsem volt jó döntés összejönnünk. Ez pedig csak kellemetlen lenne mindkettőnknek. Mindig úgy gondoltam, hogy nekem majd elsőre sikerül kiválasztanom a „pont hozzám illőt”, és nem fogok egy lányt sem feleslegesen megbántani. Az is szerepet játszott, hogy sosem éreztem igazán, hogy már készen lennék egy kapcsolatra. Azt gondoltam, hogy még tanulnom kell, még edzenem kell, még nagyon sok mindent meg kell tennem, hogy egyáltalán szóba jöhessek a lányoknál. Illetve, hogy fel kell hagynom a pornográfiával, mert nem tudnék őszintén udvarolni senkinek. Az egyetemet pedig Csehországban végzem (Felvidékről származom). Mivel magyar barátnőt, illetve feleséget szeretnék, Csehországban ez még nehezít a dolgon. Bár vannak itt is magyarok, valahogy itt sem sikerül komolyabb kapcsolatot kialakítani.
Igazából nincs senki, akivel erről beszélhetnék. Szeretném ezt abbahagyni, de nem tudom. Mindig visszacsúszok, és már eléggé frusztrál, az életem más területére is kihat. A bejegyzésben azt írta, ilyen esetben pszichoterápiára van szükség. Ez kicsit megijesztett, de megváltoznom így sem sikerült. Valóban pszichiáterhez kéne fordulnom, vagy van még valami más lehetőségem? Bármiféle tanácsát, válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Gáspár
Kedves Gáspár! Örülök, hogy korábbi blogbejegyzésem megijesztette, és arra ösztönözte, hogy nézzen szembe élete egyik fontos problémájával: vagyis azzal, hogy 24 éves korában még nincs partnerkapcsolata, és ahelyett, hogy barátnőjével élne szexuális életet, interneten pornóoldalakat néz, és – bár nem írta le – az ott látottak hatására maszturbál. Az Ön esetében ez érthető, hiszen egyértelműen pótcselekvésről van szó; azt a hiányt igyekszik ezzel pótolni, amely a szexuális élete megkésettségéből következik. Ugyanakkor a maszturbáció – bármit is használ szexuális ingerként – nem helyettesíti az igazi szexet. Nem interaktív, így éppen a lényeg hiányzik belőle, vagyis a kommunikáció, a kölcsönösség, a másikra figyelés, a másikkal való összecsiszolódás élménye. Ha túl sokáig tart, rögzülhet, és valóban nehezen áttörhető falat képez a másik nem felé. Az, hogy a partner „pont önhöz illik”, nem első látásra derül ki, hanem egy bensőséges ismerkedési folyamat során. „Edzésről” ír, miközben a partnerkapcsolat „edzése” nem megy másként, csakis egy hasonló korú lány társaságában. Bár megértem, hogy magyar lánnyal szeretne összejönni, egyáltalán nem érzem ördögtől valónak, ha az első tapasztalatai nem magyar lányhoz kapcsolódnak. Ne legyen tehát ennyire válogatós. Kezdjen el barátkozni a rokonszenves lányokkal. És ha kölcsönös a szimpátia, bátran lépjen tovább az ismerkedés felfedező útján. Félreértett, ha azt vette ki előző bejegyzésemből, hogy mindenképpen pszichoterápiával lehet csak az internetes maszturbációt megszüntetni. Bár kétségtelen, pszichoterápiával könnyebb. Üdvözli Gerevich József
Tisztelt Doktor Úr!
Én egy 25 éves lány vagyok és van egy 29 éves párom.Sokat szenvedek ,mert még csak 3 éve vagyunk együtt,mégis megritkult a szekszuális együttlétek száma,ami részben annak köszönhető,hogy a párom rendszeresen maszturbál.Bár a kapcsolatunk kezdetétől fogva ezt teszi,de úgy érzem,hogy ez egyre inkább megmérgezi a kapcsolatunkat.Minden adandó alkalmat megragad,hogy pornót nézzen és önkielégítést végezzen.Sajnos volt egy időszak,amikor inkább magához nyúlt,mint hozzám.Olyan érzés,mintha nem lennék neki elég kívánatos,pedig nem változtam sem külsőleg,sem belsőleg negatív irányba.Az az erős gyanúm,hogy nem tud lemondani róla,mert hosszú ideig nem volt kapcsolata és akkor szokott rá a pornóra.Lehet,hogy függő?Kérdeztem,hogy miért van rá szüksége,próbáltam megbeszélni vele a dolgot,de nem tud rá választ adni.Nem tudom kihez fordulhatnék.Tud nekem tanácsot adni?
Tisztelettel:Kata