Tisztelt Doktor úr!
Biztosan sokadik vagyok, aki azt írta, sokáig gondolkodtam, írjak-e Önnek! Mindegy, egy próbát megér, maximum nem kapok választ, és akkor még mindig ott tartok, ahol most. 47 éves vagyok. A férjem 8 évvel idősebb nálam. 25 éve vagyunk együtt. A szexuális életünk megfelelő volt, igaz, ő mindig többet szeretett volna velem lenni, mint én. Ebből adódtak néha vitáink. Mostanában sajnos aztán vége lett mindennek. Már nem működik semmi… Ez kb. fél éve van így . Félek bármit mondani, ha néha eszembe jut, hogy jó lenne összebújni ,inkább elhessegetem a gondolatot, hogy ne legyen köztünk feszültség. Egyszer említettem meg, hogy talán orvoshoz kellene fordulni ebben az ügyben, és a válasza azóta sem hagy nyugodni. Azt válaszolta, hogy én vagyok az oka ennek, úgyhogy nyugodjak bele ebbe! Hát ezt nem vártam! Sok férfiről hallom, hogy roppant önző! De ezt azért nem hittem volna! Kérem doktor úr, írja meg nekem, hogy valóban én vagyok az oka, azért, mert nem volt erőm minden alkalommal a rendelkezésére állni?
Köszönöm válaszát! Tisztelettel: Bóbita
Kedves Bóbita!
Nagyon köszönöm szűkszavú, tömör, lényegre törő levelét, amelyben tájékoztat házassága jelenlegi áldatlan helyzetéről, beleértve szexuális élete megszűnését. Ha jól értem, huszonöt évi házasság után férje egyik napról a másikra elzárkózik a szexuális kontaktus elől, nem kezdeményez, nem aktív, és ennek magyarázatául a maga korábbi, hárító viselkedését jelöli meg, további magyarázkodás nélkül. Ha tovább gondoljuk ezt, és szó szerint vesszük levelének azt a fél mondatát, hogy „már nem működik semmi”, arra a következtetésre juthatunk, hogy az együttműködés maguk között nem csak a szexuális dimenzióban szűnt meg. Erre vonatkozóan viszont levele kevés támpontot ad. Arra sem igazán tudjuk a választ, hogy volt-e valamilyen előzménye annak, hogy „vége lett mindennek”, milyen váratlan esemény, szóváltás, konfliktus előzte meg férje gyökeres pálfordulását.
A felvázolt helyzetben igazán az ijesztő az, hogy nincs (nem is volt?) érdemi párbeszéd maguk között. Így házasság nem tartható fenn. A házasság, és általában az együttélés, komoly íratlan szerződést, megállapodást feltételez a két fél között (túl a jogi megállapodáson, amely anyakönyvvezető előtt köttetik). Ha ez felborul, megbomlik, elveszíti tartalmát, akkor vagy újra kell kötni, vagy szét kell válni a házasfeleknek. Ennek eldöntéséhez, illetve megérlelődéséhez célszerű konkrét időtartamot meghatározni. Ha ez alatt az idő alatt nem sikerül új megállapodást kialakítani és visszaállítani a párbeszédet, az együttműködést maguk között, akkor külső segítséget (párkapcsolati konzultáció, párterápia) célszerű kérni. Levelében azt írja, férje nem hajlandó orvoshoz menni, nyilván azért, mert nem tartja betegnek magát. De talán ha nem az ő vélt vagy valós betegsége felől közelítjük meg a kérdést, hanem a házasságuk felől, talán hajlandó lenne a házasság megmentése érdekében szakemberhez fordulni, ha már maguk ketten nem jutnak dűlőre. Sok sikert és még több következetességet és céltudatosságot kívánok ehhez. Üdvözli Gerevich József
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: