Nem tudom, mennyire általános vagy egyedi a problémám, emiatt eleinte nem tudtam, hol keressem a megoldást (ha van). Úgy döntöttem, Önhöz fordulok, mert olvastam már leveleit, történeteit a Nők Lapjában és úgy gondolom, az én kérdésemre is tudja a választ.
Majdnem egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Szép, karcsú lány, okos is, nagyon szeretjük egymást és szinte mindenben egyet értünk. Egyetlen dolog van, amiben nem, de ez elég lehet ahhoz, hogy szétszedjen bennünket. A probléma: nem akar ott lent borotválkozni. Ez számomra az első pillanatban meglepő volt, a másodikban már zavaró, mert én így képtelen leszek lefeküdni vele. Igyekeztem túltenni magamat a dolgon, vagyis szoktatni magam a látványhoz és az érzéshez elsősorban fantáziálás útján, de nem ment. Már lassan fél éve, hogy először szóba jött az ágyba bújás, ő viszont képtelen megérteni, hogy amíg ő nem hajlandó leborotválni a fanszőrzetét (amit én rendszeresen megteszek, mert higiénikus és szerintem esztétikusabb is, szóval nem csak tőle várom el ezt a fajta ápoltságot), ami szerintem erősen belerondít az összképbe, én sem leszek képes őt boldoggá tenni, és én sem tudom majd élvezni az együttlétet.
Próbáltam már célozgatva és nyíltabban is („örülnék, ha leborotválnád”), de ő azt mondta, ő is elfogad engem úgy, ahogy vagyok, én is tegyek ugyanígy vele. A barátnőm nem vallásos és nem is volt még rossz élménye (mert ezek is gátolhatnák), tehát nem értem, miért nem hajlandó erre a szerintem kicsi áldozatra (ha ez egyáltalán áldozat). Hogyan vegyem rá, Doktor Úr? Vagy érdemesebb lenne feladni és mást keresni, ha ő ennyire reménytelen? Mert szerintem nem abnormális vagy perverz az ízlésem, és soha nem erőltettem a barátnőmre semmit, ha ő nem akarta, és ezt sem akarom, de rámehet a kapcsolatunk. Mit kellene tennem?
Tisztelettel:
Egy (túl) igényes, 25 éves férfi
Kedves /Túl/igényes Fiatalember!
Köszönöm, hogy megosztja a Nők lapja olvasóival és velem a levelében megfogalmazott problémát. Először is hadd kezdjem azzal, hogy szép, karcsú és okos barátnőjével való kapcsolata nagyon bíztató, hiszen mint írja, „nagyon szeretik egymást”, és „szinte mindenben egyetértenek.” Egy zavaró körülményt említ, azt, hogy barátnője nem borotválja ki a „ott lent” a szőrzetét, és ezen egyszerűen nem tudja magát túltenni. Úgy véli, hogy ez elemi része az ápoltságnak, amely „erősen belerondít az összképbe”. Szeretném mindjárt leszögezni, hogy a kívülálló számára furcsa, annak ellenére, hogy nagyon szeretik, és csaknem mindenben megértik egymást, ez az egy körülmény teljesen semlegesítheti az összes többit. Hiszen nem arról van szó, hogy barátnője nem tisztálkodik rendesen, vagy az öltözködésében lennének alapvető hiányosságok, esetleg a személyiségvonásai között van olyan, ami riasztja önt. Magyarán: nem hinném, hogy ez a körülmény elegendő alap lehetne arra, hogy ez a reményteli kapcsolat megszakadjon. Minden kapcsolatnak van egy hosszabb-rövidebb ideig tartó szakasza, amikor a két ember összecsiszolódik, megszokják egymást, kompromisszumokat kötnek és a másik kedvéért feladnak olyan viselkedésmintákat, amelyek meggátolják a kapcsolat fejlődését. Úgy tűnik, önök között a fanszőrzet dolgában patthelyzet alakult ki, ön nem adja fel a borotválással kapcsolatos igényét, barátnője nem adja fel azt az álláspontját, hogy ő fanszőrzettel érzi jól magát. Minél görcsösebben ragaszkodnak saját igazukhoz, annál valószínűbb, hogy e látszólag egyszerű kérdés mögött komoly mélylélektani erők munkálkodnak, vagyis a fanszőrzet kérdése csak a jéghegy csúcsa. Alaposan beszéljék meg ezt a kérdést egymás között. Ez jó ürügy lesz arra, hogy sokkal mélyebben megismerjék egymást. Ha komolyan gondolják ezt a kapcsolatot, akkor ki fog derülni, hogy képesek kompromisszumot kötni, ha jobban megismerik egymás gondolkodását, ízlésvilágát, motívumrendszerét. Minden kapcsolat alapja az együttműködés. Ha szeretik egymást, meg fognak állapodni. Üdvözli Gerevich József
