Tisztelt Doktor Úr!
Csak mostanában találtam az oldalára, és igen érdekesnek és hasznosnak találtam a tanácsait. 37 éves férfi vagyok, 2 gyerek édesapja, 10 éve házas. Olvastam a “Latexruhában szeretkezni” című bejegyzését is, és ezért is gondoltam, hogy írok Önnek.
A feleségemnek még viszonylag a kapcsolatunk elején meséltem a latexhez és a érzékibb BDSM játékokhoz (bizarr szexhez) való vonzódásomról, amit szerintem egészen jól elfogadott, de igazán nem tudott magáévá tenni. Az is igaz, hogy akkor 27 évesen még én is csak az elején jártam saját fetisizmusom felismerésének útján.
Nem részletezném, de 2,5 éve megismertem egy nőt, akivel végül semmi nem történt, de arra jó volt, hogy felnyissa a szemem, hogy a házasságunk rossz irányba tart. Feleségemmel beszéltem erről, de igazán nem változott semmi. Nekem (gondolom másnak sem kevésbé) nagyon fontos a szex, és ráadásul saját “furcsa” vonzódásom is jobban megismertem, de az eltávolodásunk miatt ebbe a világba feleségemet nem tudtam magammal vinni.
Az első beszélgetésünk után eltelt kb 9 hónapban egyre távolibbnak éreztem magamtól. Feleségem vidéki születésű, így a két gyerkőccel sokat volt családjánál, hátha a távolság, egymás hiánya segít majd. Próbáltunk beszélni is nyíltabban, változtatni, és ekkor már igyekeztem vágyaim titkos világát is jobban megosztani vele, mégpedig úgy, hogy az általam írt történeteket megosztottam vele is. De az ő távolságtartása nem bátorított fel eléggé. November végén már arról beszéltünk, hogy a karácsonyt még együtt megcsináljuk, és utána elválunk. Talán a karácsony hangulata, és persze a család iránti szeretetem miatt nem váltunk el mégsem. Változni viszont még mindig nem változott semmi. Ő sokat vidéken, én meg itthon dolgoztam. Tavasszal regisztráltam egy szexpartner kereső oldalon, majd annak társkereső változatán is. Itt találtam rá egy lányra, aki házas férfival még véletlenül sem akart megismerkedni. Így könnyedén írtam neki üzenetet, hiszen a nick nevem és családi állapotom alapján úgy sem fog válaszolni… 🙂 Másnap meglepetésként ért a válasza, melyből kiderült, hogy mennyire nyitottan, kíváncsian fogadja a “másságomat”. A viszony fél évig tartott, tele szeretettel, elfogadással, és amit akkor nem vettem észre, nagyon beleszerettem, megszerettem. A házasságom miatt, a változástól való félelmem miatt eltaszítottam magamtól. Ő külföldre utazott egy másik férfi oldalán, de a mai napig tartó (hol ritkább, hol sűrűbb – van, hogy naponta több üzenetet is váltunk) levelezésünk arra enged következtetni, hogy az irántam érzett szeretete, szerelme a mai napig kitart.
Mikor rádöbbentem, hogy elvesztettem ezt a lányt, kiborultam, és a feleségemnek elmondtam a történetet. Ő most, hogy mást szeretek, rájött, hogy elveszíthet, ezért mindent megtesz a kapcsolatunkért, azt mondja, szeret. Én is próbálok megfelelni az elvárásainak, de fél év párterápia (ahol kettőnkkel foglalkoznak, de az én különálló gondolataimmal nem), sok-sok beszélgetés, vita, veszekedés és szenvedélyes, latexes szexuális együttlét után is azt érzem, hogy bennem eltört valami, és nem érzem, hogy valaha is meg tudnám neki adni az általa vágyott BIZTONSÁGOT. A bűntudat, a hazugságok (sajnos van ebből is elég, melyeket, ha felvállalnék, feleségem biztos elutasítana) felemésztenek. A gyerekeink viselkedésén, és magunkon is érzem, hogy nagyon nem vagyunk rendben. Persze, lehet, hogy csak a saját, az elmúlt 2,5 évben összezavarodott lelki világom vetítem ki rájuk…
Annak ellenére, hogy úgy érzem nincs visszaút, lehetséges visszatalálnom a feleségemhez, lehet még esély, hogy szeressem? Mindezt kérdezem annak fényében, hogy tudom, még mindig szeretem a Lányt, aki elfogadott, segített önmagam megismerésében, elfogadásában, és persze megmutatta az ő vágyait (testi, lelki) is, melyek számomra is új utat mutattak.
Üdvözlettel
Áron
Kedves Áron! A Latexruhában szeretkezni című levélváltásban (https://intimitas.cafeblog.hu/2014/03/26/latexruhaban-szeretkezni/) egy asszony írta meg, hogy sokáig megpróbált megfelelni férje latexruha iránti vonzódásának, de azután fellázadt, és bevallotta neki, hogy ez nem megy. Most pedig – ha jól érzékelem – egy latexruhában való szeretkezés és más, nem hétköznapi szexuális játékok iránt vonzódó férj szólalt meg, és leírta saját belső vívódásait, kiútkeresését, házassága problémáit. Ezzel – köszönet érte – mintegy kiegészíti a korábbi, a másik oldalt bemutató levelet. Ez a probléma sokféle köntösben jelenik meg mostanában a rendelőmben: megismertem férfiakat például, akik nem gyönyörű feleségük iránt vonzódnak, hanem idősebb és csúnyább nőkhöz, miközben mindketten szenvednek. Én úgy látom, hogy a korábbi latexruhás és a mostani esetben is alapvetően kapcsolati probléma vezérli a dinamikát, és a megoldatlan kapcsolati konfliktusok vetülnek ki a szex világába. Nem érzem a maga házasságában sem, kedves Áron, hogy végigmentek volna az összecsiszolódás rögös, de kellő együttműködési kultúra és kölcsönös odafigyelés és megértés esetén gyümölcsöző folyamatán. Ilyesmi olyan házasságokban szokott előfordulni, ahol úgy alakul ki a kapcsolat kezdetén látszategyensúly a két fél között, hogy az egyik maximális megfelelésre törekszik, feladja egyéniségének legfontosabb törekvéseit, irányulásait. Az ilyesmi mindig megbosszulja magát. Az Önök esetében a jelenlegi helyzetben az a bökkenő, hogy miután kiderült titkos viszonya a Lánnyal, felesége ahelyett, hogy együtt új alapokra helyezték volna kapcsolatukat, pánikszerű megfelelésbe kezdett. Ez biztosan nem járható út. Ami viszont biztatónak látszik: a párterápia. Bár még nem látni kézzelfogható eredményt, előbb-utóbb segíteni fog. De a párterápia nem helyettesítheti az egyéni terápiát. Erre önnek mindenképpen szüksége van, ahogy erre levelében utalt is: „ahol kettőnkkel foglalkoznak, de az én különálló gondolataimmal nem”. Az ön különálló gondolatai nagyon fontosak, hiszen rávezetnek sok olyan titokra, amelyekből kirajzolódhat az ön „fétisizmusának” értelme, és nemcsak maga, de felesége számára is érthetőbbé válik az ön szexuális működésmódja. Sok a tennivaló, de láthatóan elindult a megoldás útján. Ne hátráljon meg már az elején, mert az eredmény lassan mutatkozik meg. De ne feledje: minél lassabban bontakozik ki az eredmény, annál tartósabb lesz. Üdvözli Gerevich József
Kommentek