Kedves Doktor Úr!
A kényszeres önkielégítés-témához szeretnék hozzászólni. Pontosabban az “Egy férjnek is lehet magánélete” című hozzászóláshoz. Szerintem Önnek teljesen igaza van, és nekem olyan érzésem van, mintha a Hozzászóló próbálná menteni a mundér becsületét.
Én is pontosan abban a helyzetben vagyok, mint az a hölgy, akinek a férje nem őt választja… Hat éve vagyunk együtt a párommal, szinte elejétől fogva együtt is élünk, de nem vagyunk házasok, és nem dolgozunk baba-projekten, viszont ettől függetlenül engem, mint nőt nagyon bánt a viselkedése. Kb. 3 éve egyáltalán nincs köztünk szex.
Kedves Hozzászóló, fogalma nincs arról, hogy kedves férfitársai porig alázzák a nőket azzal, hogy igazi szex helyett a virtuálisat választják, hogy bujkálnak, hazudoznak, néha ígérgetnek (amiből soha nem lesz semmi), és erre ennyit hoz fel, hogy “jár nekik a magánélet”? Jól van, járjon, de akkor ne akarjanak tartós kapcsolatot, amiben csak az anyjukat pótoljuk! Üljön a számítógép előtt, nézze a mű-nőket, ahogy vezényszóra nyögnek, de aztán senki ne csodálkozzon, ha egy hús-vér nővel nem tud mit kezdeni.
Csak a hazudozások, a mellébeszélések és a másik áltatása marad, miközben az a nyomorult nő azt hiszi, hogy vele van a baj.
Kíváncsi lennék, hogy az ilyen fazonok (mert ők nem férfiak) mit szólnának, ha a feleségüknek is “járna a magánélet”?! Üdvözlettel Emőke
Kedves Emőke!
Hozzászólását a “Kényszeres önkielégítés a szomszéd szobában” című levélváltás során kialakult vitához nagyon köszönöm. Külön öröm a számomra, hogy olyan nő szól bele a vitába, aki maga is érintett, sőt szenvedő alanya a férfiak önkielégítésével összefüggő problémának. Ez a hozzászólás eddigi tapasztalataimat támasztja alá: nem kevés azoknak az asszonyoknak a száma, akik közvetve vagy közvetlenül amiatt érzik szexuálisan elhanyagolva magukat, mert a férjük ahelyett, hogy velük lenne, önkielégít. A maguk esete még súlyosabbnak látszik, hiszen már három éve semmilyen szex sincs maguk között. Nem is elég világos, miért maradtak együtt. Hiszen a hozzászólóhoz intézett érveiben igen sok a férfiakkal szembeni indulat, melyet láthatóan már nehezen tud magában tartani. Én ezen a ponton egy kicsit óvatosabb is lennék: nem kellene az egész férfitársadalmat büntetni azért, mert egyes férfiak szexualitása nem érte el a felnőtt kor küszöbét. A mű-nőkkel kapcsolatos fejtegetéseivel teljesen egyetértek. A kamaszkorban gyökerező, ilyenkor szokásos autoerotikus mozdulatok és beidegződések ellentétesek az érett heteroszexualitás jellemzőivel, nem erősítik, nem kiegészítik, hanem gyengítik azt. A maszturbációnak megvan a maga fontos szerepe az emberi fejlődésben, a heteroszexualitásra való szocializáció szinte elengedhetetlen részeként. De ha kikerül ebből a kontextusból, és valamilyen furcsa zárványként befurakodik egy párkapcsolat hétköznapjaiba, akkor ez a tevékenység a szexuális kapcsolatban rejlő zavarok egyik tünetévé válik. Ez alól azok a helyzetek jelentenek kivételt, amikor a heteroszexuális kontaktusra valamilyen objektív okból nincs lehetőség. Abban is egyetértek magával, hogy a férj “magánélete” és a “feleség magánélete” egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Üdvözlettel Gerevich József
Kedves Edina!
Nagyon jól leírtad, de te ne légy frusztrált, épp eléggé frusztrált az aki nézi az ilyen filmeket, mert nála sincs ám minden rendben.
Én anno nem segítettem az exemnek a végén kielégülni, mert nem tőlem jött tűzbe hanem a szexfilmtől.
Az ilyen férfi bizony önbizalomhiánnyal küzd, mert irigy a férfi szereplőkre, a méretei miatt is, és azért is, mert mennyi jó nővel együtt lehet, ő meg nem, csak a feleségével, aki olyan unalmas.
Hát még milyen unalmas az ilyen férfival az együtt élés, mert a fejében lévő fantáziavilágában él, aminek semmi köze a valósághoz, és hibáztat akit csak lehet, hogy nincs olyan érdekes élete.
Megjegyzem, az ilyen típus életét nem mások, pl. a család nyomorítja meg, vagy teszi unalmassá, hanem saját maga, az irreális vágyaival, és a sok fantáziálással.
Mivel nem a jelenben élnek, így nem is találják a helyüket, ezt észre sem veszik, általában senkiben nem tudatosul, csak azt érzik, hogy nem boldogok, és nem tudják miért.
Dr. Úr, nagyon jól megfogalmazta:
“Én ezen a ponton egy kicsit óvatosabb is lennék: nem kellene az egész férfitársadalmat büntetni azért, mert egyes férfiak szexualitása nem érte el a felnőtt kor küszöbét.”
Igen, mert már az elején vannak fura dolgok. Csak a rózsaszín szemüvegtől nem látjuk.
Ez nemcsak férfiakra, hanem nőkre is vonatkozik.
Pl. szeretkezéskor Nem úgy ölel, ahogy kellene, “nincs ott”, csak csinálja, ha kiszáll az ágyból rögtön megváltozik a viselkedése, távolságtartó, túl józan lesz, pornót akar nézni, “úgy” nézi meg a nőket atcán, ahogy nem kellene, szóval szexuális vággyal teli tekintettel, mindenkivel jópofa, és tetszeleg, stb…
Emőke meneküljön a kapcsolatból, mert szerintem ez jobb nem lesz. Lehet, hogy szegény társfüggő v. anyagilag nincs olyan helyzetben hogy függetlenedhetne.
Az a baj, hogy a férfiak szelektíven nézik a szexfilmet. Valamiért csak azt látják, hogy a felvételen látható nő milyen jól néz ki, milyen jól “dolgozik”, ügyködik. Az mintha elkerülné a figyelmüket, hogy egy igényesebb szexfilmben bizony a férfi is kinéz valahogy, a lába közti felszerelése se semmi, és még teljesít is (a filmen nem 2 másodperc alatt megy el – a vágó, és a rendező munkájának eredményeként 🙂 – , nem egy, hanem különböző pózokban munkálkodik…). Egyébként tényleg piszok megalázó mikor a párod csak bambulja, bambulja a monitort, aztán a piszkos munkát neked kéne elvégezned. (felizgul a filmre, aztán zaklat, hogy rendezzed le neki) Az ember kilátástalannak, megalázónak érzi a helyzetét, mert úgy érzi magát, hogy képtelen felvenni a versenyt a filmeken szereplő nőkkel. Így érezheti magát akinek nincs lába, és tudja hogy esélye sincs táncolni. Olyan frusztráló.