“Tehetetlen üzemmód” a szexben és azon túl

Kedves Doktor Úr! Szeretnék kérdezni Öntől, mielőtt elmennék egyéni vagy párterápiába. Ugye megérti, nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol akár csak pár szóban is arról, hogy hogyan lehetne segíteni nekem/nekünk. Voltunk már párterapeutánál és szexterapeutánál is, és eléggé negatívak a tapasztalataink, amiben persze mi is benne vagyunk, de jó lenne végre olyat találni, aki ráérez, és érti, mi a gond. 15 évi házasság és 2 gyerek van, de a szex kezdetektől nehézkes. Én várom a páromtól, hogy ő férfi legyen a talpán, ő meg tőlem, hogy megértő és biztató nő. Amikor elérjük azt a pontot, hogy megtorpanunk, pl merevedési bizonytalanság nála, amire én megijedek a rám váró frusztrációtól (ennek már jól berögzült sémája van sajnos), akkor átváltunk ilyen tehetetlen üzemmódba, és én vezetést igényelnék, lehetőleg tőle, ő meg tőlem a biztató szavakat, tulajdonképpen mind a ketten a másiktól várjuk, hogy mentsen meg minket. Patthelyzet. Sokat agyaltunk már ezen, és mind a ketten próbálunk javítani, nem adjuk fel. Csak az az érzékeny pont ne lenne akkor! Mint egy kátyú, amibe belelépünk újra és újra. És ez persze a mindennapokban is néha jelen van, a páromat én biztatom 15 éve, hogy valósítsa meg az álmait, ő meg rám fogja, hogy azért nem valósítja meg, mert én visszatartom. Röviden ennyi zanzásítva. Ha bármit ír is, amit gondol erről, nagyon megköszönném, nagyon kíváncsi vagyok a véleményére, mert az esetleírásokban számomra szimpatikus volt a megközelítési módja, gondolkodása. Hátha!:)

Üdv Dóra

Kedves Dóra! Levele végével kezdeném: házasságában van egy sajátos kommunikációs zavar, amely többek között abban nyilvánul meg, hogy férje önmegvalósításáról más él az ő, és más a maga fejében. Ő úgy éli meg, hogy maga a legfőbb akadálya, maga pedig férje támogatójának érzi magát. Ha ilyen alapvető kérdésben ennyire eltérően látják a valóságot, feltételezhető, hogy ez kihat a szexuális életükre is. De nézhetjük a kérdést fordítva, a szexuális életükben folyamatosan fennálló kommunikációs defektusok át meg átjárják életük mindennapjait. Igen rokonszenves nekem az a mód, ahogy leírja a „patthelyzetet”: nem egyoldalúan, nem férjét átkozva mindenért, hanem tárgyszerűen, mindkét fél hibáit látva. Ez a tárgyszerűség nagyon jó alap ahhoz, hogy jövendő terapeutájuk megfelelő problemalegoldó nyomon induljon el. A maga által találóan „tehetetlen üzemmódnak” keresztelt kommunikációs stratégia nem tette lehetővé, hogy külső segítség nélkül jöjjenek ki ebből a helyzetből, ezért valóban külső segítségre lehet szükség. Rendkívül érzékletesen írja le a szexualitásban megmutatkozó zavarokat. Leírásából az derül ki, hogy – szemben a jól működő párokkal – nincsenek szinkronban olyan helyzetekben, amikor az egyikük segítséget, megértést, egyfajta szülői viselkedést vár el a másiktól. Mert ilyenkor a másik nem képes az igényelt szülői szerepre, hanem ő is a másiktól várja el ezt. Emiatt folyamatos maguk között a frusztráció. Meggyőződésem, hogy megfelelően tudatosítva ezeket a defektusos kommunikációs mechanizmusokat, sikerül a kommunikációt helyes mederbe terelni. Sok sikert kívánok ehhez! Üdvözli Gerevich József

 

 

Tovább a blogra »