Kedves Doktor Úr! Szeretnék kérdezni Öntől, mielőtt elmennék egyéni vagy párterápiába. Ugye megérti, nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol akár csak pár szóban is arról, hogy hogyan lehetne segíteni nekem/nekünk. Voltunk már párterapeutánál és szexterapeutánál is, és eléggé negatívak a tapasztalataink, amiben persze mi is benne vagyunk, de jó lenne végre olyat találni, aki ráérez, és érti, mi a gond. 15 évi házasság és 2 gyerek van, de a szex kezdetektől nehézkes. Én várom a páromtól, hogy ő férfi legyen a talpán, ő meg tőlem, hogy megértő és biztató nő. Amikor elérjük azt a pontot, hogy megtorpanunk, pl merevedési bizonytalanság nála, amire én megijedek a rám váró frusztrációtól (ennek már jól berögzült sémája van sajnos), akkor átváltunk ilyen tehetetlen üzemmódba, és én vezetést igényelnék, lehetőleg tőle, ő meg tőlem a biztató szavakat, tulajdonképpen mind a ketten a másiktól várjuk, hogy mentsen meg minket. Patthelyzet. Sokat agyaltunk már ezen, és mind a ketten próbálunk javítani, nem adjuk fel. Csak az az érzékeny pont ne lenne akkor! Mint egy kátyú, amibe belelépünk újra és újra. És ez persze a mindennapokban is néha jelen van, a páromat én biztatom 15 éve, hogy valósítsa meg az álmait, ő meg rám fogja, hogy azért nem valósítja meg, mert én visszatartom. Röviden ennyi zanzásítva. Ha bármit ír is, amit gondol erről, nagyon megköszönném, nagyon kíváncsi vagyok a véleményére, mert az esetleírásokban számomra szimpatikus volt a megközelítési módja, gondolkodása. Hátha!:)
Üdv Dóra
Kedves Dóra! Levele végével kezdeném: házasságában van egy sajátos kommunikációs zavar, amely többek között abban nyilvánul meg, hogy férje önmegvalósításáról más él az ő, és más a maga fejében. Ő úgy éli meg, hogy maga a legfőbb akadálya, maga pedig férje támogatójának érzi magát. Ha ilyen alapvető kérdésben ennyire eltérően látják a valóságot, feltételezhető, hogy ez kihat a szexuális életükre is. De nézhetjük a kérdést fordítva, a szexuális életükben folyamatosan fennálló kommunikációs defektusok át meg átjárják életük mindennapjait. Igen rokonszenves nekem az a mód, ahogy leírja a „patthelyzetet”: nem egyoldalúan, nem férjét átkozva mindenért, hanem tárgyszerűen, mindkét fél hibáit látva. Ez a tárgyszerűség nagyon jó alap ahhoz, hogy jövendő terapeutájuk megfelelő problemalegoldó nyomon induljon el. A maga által találóan „tehetetlen üzemmódnak” keresztelt kommunikációs stratégia nem tette lehetővé, hogy külső segítség nélkül jöjjenek ki ebből a helyzetből, ezért valóban külső segítségre lehet szükség. Rendkívül érzékletesen írja le a szexualitásban megmutatkozó zavarokat. Leírásából az derül ki, hogy – szemben a jól működő párokkal – nincsenek szinkronban olyan helyzetekben, amikor az egyikük segítséget, megértést, egyfajta szülői viselkedést vár el a másiktól. Mert ilyenkor a másik nem képes az igényelt szülői szerepre, hanem ő is a másiktól várja el ezt. Emiatt folyamatos maguk között a frusztráció. Meggyőződésem, hogy megfelelően tudatosítva ezeket a defektusos kommunikációs mechanizmusokat, sikerül a kommunikációt helyes mederbe terelni. Sok sikert kívánok ehhez! Üdvözli Gerevich József
Kommentek