Kedves Gerevich Doktor!
Lehet, hogy levelemet válaszra sem méltatja, de azért mégis leírom, mi bánt engem – sok más mellett – a legjobban. Az, hogy nem lehet társat találni; csak nagyon nehezen és óriási szerencse kell hozzá. Személyesen nem lehet ismerkedni, erre több szót nem is érdemes fecsérelni, oly egyértelmű. Csak valamilyen mesterséges módban lehet bizakodni, de sajnos ez sem megy. Hiába írok leveleket, sms-t, e-mailt, telefonálok – semmi eredménye. Egyszerűen nem válaszolnak, nem és nem; vagy ha mégis, abban sincs köszönetem. Nincs szerencsém. Nem találok senkit, aki képes lenne belém szeretni. Teljesen el vagyok keseredve, legszívesebben egyfolytában csak sírni tudnék. Annyira vágyom a szeretetre, gyengédségre és semmi esélyem rá. Így nem is érdemes élni. Hiába tudnék nagyon szeretni, rajongani, ha egyszer nincs kit… Most már csak idő kérdése és nálunk is elterjed az újfajta vírus és el fogunk pusztulni. Jó lenne még előtte átélni a szerelmet, de nem megy, nem és nem. Hiába no, ha valakinek nincs szerencséje, annak nem lehet része a szerelemben. Ha dúsgazdag lennék, mást sem csinálnék, csak egyfolytában örömlányokhoz járnék,de ezt sem tehetem meg, mert nem tudom megfizetni. Végtelenül szerencsétlen, tehetetlen vagyok; csak egyfolytában kesergek, szomorkodok, rossz a kedvem, pocsék a hangulatom. Tisztelt doktor úr! Nem kérek semmilyen tanácsot, hogy mit tegyek, mert úgysem tudok semmit sem tenni az ügy érdekében; hiszen ez csakis szerencse kérdése, semmi más. Akinek pedig nincs szerencséje, az csak szenved és teljesen tehetetlen. Csak annyit szeretnék, hogy tegye fel a blogjába a levelem, hogy mások is láthassák: ilyen is van. Tudom, mennyi magányos nő él szerte az országban, de hát hiába, ha nem tudom megtalálni őket, mert nincs olyan szerencsém. Gábor
Kedves Gábor! Több okból is örülök, hogy hozzám, és rajtam keresztül a nyilvánossághoz fordult levelével, illetve a levelében megfogalmazott keserűségével. Egyrészt férfiak ritkán írnak hozzám, így az olvasóknak az a (hamis) képzete támadhat, hogy csak a nőknek lehetnek szexuális, illetve partnerkapcsolati problémáik. Ez nyilvánvalóan nincs így. Másrészt egy jellegzetes gondolatmenettel ismerkedhetünk meg ön által: igen plasztikusan fejti ki, pusztán a szerencse kérdése, hogy az ember megtalálja-e a párját, partnerkapcsolatban él-e. A helyzetnek ez a fajta értelmezése arra ad lehetőséget önnek és a hasonlóan gondolkodóknak, hogy a másik felet okolják mindezért, és ne tartsanak önvizsgálatot azzal a kérdésfelvetéssel, én mivel járulok hozzá ahhoz, hogy közeledéseimet elutasítják. Pedig ennek számos oka lehet, és az okok egy jelentős része önben rejlik. Azt írja például, hogy leveleket, sms-eket ír, de vagy nem válaszolnak rá, vagy ha igen, ez sem viszi előre az ügyet. Mit ír azokban a levelekben? Milyen hangnemet üt meg? Milyen képet sugároz magáról? Bár az ismerkedésnek egyre gyakoribb kommunikációs csatornája az internet, van-e módja más ismerkedési lehetőségekre (szórakozóhelyeken, klubokban, továbbképzéseken vagy máshol)? Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb célcsoportot célozza meg az interneten keresztül, és ezért nem sikerülnek a próbálkozásai. Ezt ön is érzi, mert levelében egy helyen ezt írja: „tehetetlen vagyok”. A kifejezésben benne van, amire utalni szeretnék: önön rengeteg múlik. Üdvözli Gerevich József
Nekem tetszik a valasz. Nagy problema ez, sok mulik azonban a szulokon is, akik felnevelik ezeket a fiukat.
Most a nevem miatt biztos azt hiszi, hogy én kerestem fel önt, mint mélyen tisztelt “szakembert” de nem érdekel! 😀
Ennél semmitmondóbb, üres választ olvasói megkeresésre én még soha nem olvastam! 😀 xD