Tisztelt Doktor Úr! Férjemmel “harmincas” házasok vagyunk. Nagyon szeretjük egymást. A szexuális életünk is rendben lenne…ha átlagos kívánságai lennének. Már a kapcsolatunk elején közölte velem, hogy ő fétis-rajongó, és nem a csipkés fehérnemű izgatja fel, hanem a latexből és bőrből készült ruhák, fűzők, álarcok. Számomra ez a dolog teljesen újdonság volt, gondoltam, nem ártok vele, ha kipróbáljuk, mert én is szeretem a bőrből készült ruhákat és fűzőket, és természetesen nem akartam elveszíteni őt. (Soha nem zsarolt vele, de én azt éreztem, ha neki jó, nem lehetek olyan önző, hogy nem teszek a kedvére). Évekig sikerült elhitetnem vele és sajnos magammal is, hogy kedvelem ezt a fajta játékot. Kapcsolatunk ezek ellenére nagyon bensőséges és szeretetteljes lett. Mostanra viszont nagyon elegem lett. Sajnálom, hogy őt nem érdeklik a szép – szerinte unalmas és átlagos – fehérneműim. A szexet akkor élvezi a legjobban, ha fel vagyok öltözve tetőtől talpig ezekbe a latexruhákba. Szeretném, ha nem lenne ez a számomra ijesztő vonzódása, mert nem tudom, meddig bírom. Már alig szeretkezünk, mert én gyakran elutasítom ezt az “öltözősdit”, ő pedig megsértődik, hogy nem szeretem őt. Ezért inkább az internetet használja fel vágyai/képzelete kielégítésére, ez pedig nekem esik rosszul. Ha látom, miket néz, mindig az jut az eszembe, hogy talán féljek tőle, ha ilyen perverz dolgok tetszenek neki? Lehetséges, hogy csak így tudja levezetni a hétköznapok feszültségét, hogy néhány órára megváltozik? Doktor Úr, ez betegség? Esetleg aberráció? Hamarosan gyereket szeretnénk, de félek, mi lesz, ha egyszer megtalálja a szekrényben azt a sok “érdekes-ijesztő” ruhát, melyeket az évek alatt gyűjtött be számomra. Egyébként a férjem nagyon jó ember, imádja a gyerekeket és a természetet, engem pedig a tenyerén hordoz. Tudja, hogy igyekeztem elfogadni a “másságát”, és haragszik önmagára, mert nem tudja leküzdeni a mániáját. Nem tudja, miért ilyen, szeretne megváltozni, de nem tud. Régebben nagyon ijesztőnek tartottam ezt a dolgot, manapság inkább értetlenül állok ellőtte, és közben folyamatosan próbálom megmenteni a házasságunkat, ami nem könnyű, mert nem tudom őt teljes mértékben elfogadni ilyennek. Félek, hogy talál magának valakit, aki olyan, mint ő. Nem szeretném elveszíteni, mert ennek ellenére úgy érzem, megtaláltam azt az embert, aki a “másik felem”. Mit tehetek? Köszönettel: Emília
Kedves Emília!
Nem világos, pontosan mit szeretne. Egyes szavaiból az derül ki, hogy fél a férjétől, máshol azt érzékelteti, hogy inkább attól fél, hogy elhagyja magát, ismét más helyen azt jelzi, hogy maga szeretné elhagyni őt. De egyébként is, már megszokta, csak nem érti, és nem viseli el azt a tulajdonságát, hogy latex ruhában szeret szeretkezni. Kérdezi, mi ez, ami a férjénél van, valamiféle diagnózist vár tőlem. Természetesen áttételesen nem lehet diagnózist felállítani, különösen úgy, hogy nem is láttam, nem is vizsgáltam a “pácienst”. Egyébként is: nekem úgy tűnik, nem is a férjét tolja előtérbe potenciális páciensként, hanem magát, aki miatt veszélybe került a házasságuk, mert egy jó darabig (ha jól értem) félrevezette a férjét, elhitette vele, hogy ez magának is jó… Aztán elege lett ebből a félrevezetősdiből, és a türelme is elfogyott. És most az a választási dilemmája, hogy borítson, vagy ne borítson, kilépjen a házasságból vagy ne lépjen ki. Ne lépjen ki. Legalább is addig ne lépjen ki, amíg nincs ehhez elegendő indoka. Mert mindaz, amit leírt, nem elegendő indok. Hiszen éppen azt mulasztották el a maga megfelelési kényszere miatt a férjével, amit összecsiszolódásnak hívnak. Most, hogy végre saját magának is be merte vallani, hogy ez magának nem jó így, most végre elkezdődhet ez az összecsiszolódási folyamat. Erről beszélgessen el vele. Kedves, kiegyensúlyozott, nyugodt, de határozott hangon, nem zsarolásszerűen, mondja el a férjének, hogy megváltozott a helyzet, ez a dolog nem megy már magának. Ha szereti magát, meg fogja érteni, és megtalálják a bölcs kompromisszumot. Drukkolok hozzá! Üdvözlettel Gerevich József
Hát én menekülnék, főleg, hogy még nincs gyermek, aki esetleg később megsínyli a házasság szétmenését. És ha így marad, előbb utóbb várható, hogy borul a bili, vagy legalábbis a hölgy nem lesz boldog.