Utána furcsa módon egyre kevesebbet beszéltünk… Akkor nem tudtam, nem értettem, hogy miért, egy napon betelt a pohár. És annak ellenére, hogy minden érzelmem róla szólt, minden gondolatom szó szerint reggel és este és munka közben meg mindig, azt mondtam, leszállok a témáról és békén hagyom. Aztán egy ismerősömmel elmentem egy táncestre, nem kell mondanom, hogy tudtam, hogy ott lesz X is, és abból a meggondolásból mentem, hogy nézzek szembe a tényekkel, miszerint van egy új barátnője, mert időközben az is kiderült. Tehát elmentünk. Nem beszélgettünk, és elég keveset maradtak… de mondanom sem kell, hogy újra szöget ütött a fejembe az egész. És nem is kellett sok ahhoz, hogy X újra felbukkanjon a munkahelyen. Mivel kliensem volt, csak beköszönt. Mikor végeztem, nézem a telefonom és sms tőle… nem szokása sms-zni. Egész este sms-ztünk. Elmondta, hogy mikor kilépett a képből, azért volt, mert nem akart megbántani, és illúziókat kelteni bennem, több ember szemébe egy kapcsolat esélyét mutatni. Most meg próbál valakinek megfelelni, de közben belementünk pikánsabb, sejtető szóváltásokba is, de sehogyan sem tudtam kiszedni belőle, mit is akar tőlem pontosan. Egy másik nap, mikor ugyancsak felém járt, és nyilván ismét dolgom volt, nem beszéltünk, munka után felhívott, ez sem szokása. Ekkor a tomboló érzelmeimmel, na meg az amúgy ritka erotikusnak induló álmommal, elhatároztam, hogy bevetem magam utoljára. Nem mellékes, hogy úgy érzem, ezzel a pasival minden pasizási technikám megsemmisül, minden női erényem elszáll, ha róla van szó, holott más pasiknál nincsenek ilyen problémáim. Tehát félve, de elhatároztam, hogy bepróbálkozok egy jó kis borozós estével. Egyik nap nem tettem meg, mit ad Isten, következő nap X írt egy közösségi oldalon… ahol egy halom munka közepette egész délután beszélgettünk. Érdekelte, van-e valakim, látott az ismerősömmel, kérdezte, mi van köztünk, mondtam, hogy semmi, erre azt a megjegyzést tette, hogy akkor miért nem hagyom békén az illetőt. Mindemellett elmondtam, hogy van egy nehéz esetem, nem tudom, vette-e a lapot, hogy róla beszélek. Elmondta, hogy alakulgat a kapcsolata, erre elmondtam, hogy pedig gondoltam elrabolom egy estéjét. Ekkor megingott, és átbeszéltük a múltat, és hogy bizonyos dolgok nem változnak, a köztünk lévő vonzalom, és hogy csinálhatnánk valamit együtt, és hogy majd megbeszéljük. Nos, azóta egy hete a szituáció változatlan. Más tekintetben is. Hiába próbálkoztak be nálam az elmúlt két hónapban többen is, senki sem fogott meg, senki sem érintett meg, nem keltette fel bennem a vágyat, elutasítottam mindenkit, mintha kódolva lennék, és csak őt engedném közel magamhoz. Nem tudom, tényleg ennyire elvette az eszem és ennyire belezúgtam, vagy csak nagyon belelátok valamit abba a pasiba és a lehetőségekbe, de teljesen ki vagyok. Folyton kattog az agyam, és nem tudok mit csinálni magammal. Gyakorlatilag csak őt akarom. Zavar, hogy egyik pillanatban így viszonyul hozzám, másikban meg sehogy. Egy ideig meggyőződésem volt, hogyha bármi is történne közöttünk, hatással lennék rá, és kialakulhatna köztünk valami bármi. De máskor meg elveszítem az önbizalmam, és csak várom, hogy történjen valami. Tudom, hogy ez nem állapot. Mostanra már álmodok vele többször is, pedig nem szoktam ismerősökkel álmodni. Csak őt látom, minden szituációban. Mi lenne a helyes ebben a szituációban? Békén hagyjam, verjem ki a fejemből? De hogyan? Még egy esélyt adjak magamnak és álljak elő valami frappáns dologgal, amivel levehetem a lábáról? De mivel? Várjak még? Remélem, tud némi tanácsot adni, ami segítene kimozdulni ebből az állapotból.
Nagyon várom válaszát. Előre is köszönöm.
Tisztelettel, Erika
Kedves Erika! Levele egyik ismerősömet juttatta az eszembe, aki egyszer, egy baráti társaságban fél órát beszélgetett egy ismeretlen asszonnyal. Fél évvel később az asszony felhívta őt, és találkozót kért tőle. Majd szó nélkül a kezébe nyomott egy hosszú naplószerű írást, amelyben kettejük kapcsolatának részletes leírását olvashatta. Egy olyan kapcsolat leírását, amely kizárólag az asszony fejében létezett (egy másik, hasonló történetről írtam már Monodrámából párbeszéd címmel – (http://www.nlcafe.hu/noklapja/20041201/monodramabol_parbeszed/). Én az ilyen kapcsolatot fantomkapcsolatnak hívom. X-szel való kapcsolata szerintem ilyen fantomkapcsolat. Mert nézzük a tényeket. Maga beleszeretett egy férfiba (pontosabban: „tomboló érzéseket” táplál egy férfi iránt). Magával egyetértésben, ezt a férfit nevezzük X-nek. Min alapultak gyengéd érzései a férfi iránt? Leveléből idézve „nagyon jóképű, magas úriember, elragadó mosollyal, kedves hangszínnel és igéző tekintettel”. Ezen kívül beszélgettek egyszer-kétszer, élőben és a facebookon is. Ezen kívül gyakorlatilag semmi. Ezeken a beszélgetéseken semmi olyan nem hangzott el (legalább is erről nem tudósít), amely alapot adhatott volna érzései tombolására. Sőt: mint kiderült a leveléből, X, miután szakított barátnőjével, és magát megigézte, új kapcsolatot létesített egy másik nővel (nem magával). Érdekes, hogy reagálta le ezt a tényt: ahelyett, hogy szembenézve ezzel a helyzettel, végképp levette volna X-et a napirendről, „újra szöget ütött a fejében”. Vagyis újra tombolni kezdtek az érzelmei, az agya kattog, nem tudja, mit csináljon magával, csak őt akarja, stb. De kit és mit akar, kedves Erika? Az egészen bizonyos, hogy X-et egyáltalán nem ismeri. Az eddigi viselkedéséből egyértelmű, hogy ő nem akarja magát, bármennyire is próbálja a tényeket lángoló érzelmein keresztül egészen másként értelmezni. Hogy mi lenne helyes ebben a szituációban? Mindabból, amit eddig írtam, egyértelmű: hagyja ezt a szegény embert, és foglalkozzon ennél fontosabb dolgokkal. Ha ez még sem sikerülne egy csettintésre, akkor beszélje át ezt az egészet egy szakemberrel. Üdvözli Gerevich József
