Kedves Doktor Úr!
Szeretnék Öntől tanácsot. Gondolom, hogy sok levelet kap, így ha nem is az Intimitás útvesztőiben, de e-mailben is várom a válaszát, ha ideje engedi. Előre is köszönöm a segítséget.
Negyvenegy éves nő vagyok, a párom huszonnyolc évvel idősebb. Több, mint két éve élünk együtt, és – őszintén mondhatom – nagyon szeretjük egymást, én egyre bizalmasabbnak érzem a kapcsolatunkat. A korkülönbség ellenére a szexuális életünk is jónak mondható. Kb. heti-tíznapi rendszerességgel szeretkezünk. A probléma, ami miatt segítséget kérek, mégis szexuális jellegű. Nem tagadom, bizony elég nagy étvágyam ezen a téren, ugyanakkor mivel kielégítőnek találom az együttléteket, ezért elfogadtam ezt a gyakoriságot. Számára fontos, hogy örömet szerezzen nekem, és ez sikerül is.
Azonban a páromnak, azt hiszem, gondot okoz ez a helyzet. Mindig az érzi és érezteti, hogy ő kevés nekem. És mivel tapasztalja az öregedéssel együtt járó testi tüneteket (például gyengébb merevedés, ami rövidebb ideig tart, stb.), emiatt folyton azt mondogatja, hogy ő már mennyire nem férfi, és keressek más szexuális partnert is, holott eddig minden aktusunk “sikeres” volt. Mindig, amikor ilyeneket mond, igyekszem biztosítani arról, hogy boldog vagyok, és hogy nekem nem kell más férfi, mert őt szeretem. Próbálok segíteni neki, hogy fogadja el ezt a helyzetet, sokszor megdicsérem, hogy milyen jó szerető, és mennyi örömet okoz nekem (ami igaz is). Ám ezekre többnyire legyint, s látom rajta, hogy emiatt egy kicsit tart is az együttlétektől (ennek ellenére kezdeményezi azt), és nem tud úgy feloldódni az ágyban (sokszor nem engedi, hogy én is kényeztessem őt, nehogy “baj” legyen), ami persze engem is feszélyez. Néha azt érzem, hogy nem hiszi el, hogy úgy lehet szeretni őt, ahogy van.
Mivel nekem korábban csak korombeli partnereim voltak, ahol nem volt ilyen gond, tanácstalannak érzem magam. Mit tehetnék, hogy mindkettőnknek jó legyen?
Köszönettel,
Boldog-szomorú negyvenes
Kedves Boldog-Szomorú Negyvenes!
Egy negyvenegy éves nő és egy hatvankilenc éves férfi között kialakult érzelmi-szexuális kapcsolatban valóban lehetnek diszkrepanciák. A hetven évhez való közelség a férfiban kialakíthat egyfajta “öregedési komplexust”, és ennek fényében még azt is rosszabbnak érzékelheti, ami egyébként egyáltalán nem rossz. Ezért tehát a maga által felvetett probléma – véleményem szerint – az öregséggel együtt járó – pszichológiai probléma, amelynek része lehet a szex terén való hanyatlás fokozottabb átélése. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy nagyon szeretik egymást. Az is kedvező tendencia, hogy egyre bizalmasabbnak érzi a kapcsolatot. Ez jó alap arra, hogy megnyugtassa a párját, visszavezesse a reális valóságlátáshoz, ahhoz, hogy elégedettséget, örömöt érezzen együttléteik során. Mindenképpen fontos, hogy a párja által megélt szorongás kapjon megfelelő kommunikációs csatornát, tehát ne maradjon benne, legyen módja elmondani, maga hallgassa meg, legyen együtt érző, biztosítsa arról, hogy nincs reális veszélye kapcsolatuk megszakadásának. Elképzelhető az is, hogy párjának hangulatzavara van, közelebbről a depresszió valamilyen foka. Ha valaki depressziós, mindent sötétebben lát, komorabban éli és ítéli meg a valóságot. Ezt viszonylag könnyű ellenőrizni egy 13 kérdésből álló teszttel (Beck Depresszió Kérdőív). Ha igen, akkor megfelelő kezelés segíthet. Lehet, hogy elég néhány pszichoterápiás beszélgetés is, de az is lehet, hogy gyógyszerre van szükség, amely két-három hét elteltével már hatékony. A férfiasság-tudat növelésének jó módja olyan erekció-javító szer alkalmazása, amely a bevételt követően már negyed órával – fél órával megnöveli a szexuális teljesítőképességet. Ezt orvos írhatja fel. Szóval több lehetőség is van a segítségre. Üdvözli Gerevich József
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: