Kedves Doktor úr!
Elnézést, hogy nem vállalom a nevemet, de talán könnyebb így írni a problémámról.
Magamról röviden annyit, hogy 38 éves nő vagyok két gyönyörű gyerek édesanyja, aki szinte 15 éve él házasságban ugyanazzal a férfival. Eddig úgy éreztem, boldog vagyok, jól választottam, szeretem a férjemet, de az utóbbi időben mintha valami megváltozott volna az érzelmeim körül. Elsősorban a szexuális életünk (ami ugyancsak jó volt) kezdett más lenni, ritkábban van kedvünk. Én azt mondom, hogy ő a hibás, ő meg engem hibáztat….Nekem nagyon hiányzik egy kis kényeztetés, amitől azt érezném, hogy fontos vagyok, nem csak az ágyban; néha egy szál virág, egy romantikus vacsora, stb. Mindig arra vágytam, hogy csak kettesben menjünk el pár napra, de soha nem tud időt szakítani így ebben a formában. Ami most megijesztett, az egy új érzés, ami teljesen összekavart. Egy férfi, aki figyelt rám közvetlen és udvarias volt nem tolakodó, de érzem, hogy tetszem neki, és sajnos ő is nekem. Eddig soha ilyesmi nem fordult elő velem és nem tudom, mit tegyek, harcoljak az érzelmeim ellen (de hogyan?), vagy hagyjam, hogy sodorjon az ár. Azt nem tudom, hogy ez természetes-e, mindenki életében előfordul-e ilyen epizód, vagy ez egy olyan jel, amire oda kell figyelni (?) A férjem nem egy “lelkizős” típus. nem hiszem, hogy vele ezt meg tudnám beszélni. Várom válaszát, ha lehet, e-mailben is.
Előre is köszönöm Gizi
Kedves Gizi, én biztosan feltárnám a férjem előtt, hogy milyen gondokat látok a házasságban, mit szeretnék, mire vágyok, mi lenne nekem, illetve mi lenne szerintem mindkettőnknek a jó. A veszélyekre is felhívnám a férjem figyelmét, például arra, hogy jöhet egy férfi, aki „figyel rám, közvetlen és udvarias, akinek tetszem, és aki esetleg nekem is tetszik.” Azt írja, a férje nem lelkizős típus. A problémák és az elvárások megbeszélése egy házasságban független attól, ki lelkizős és ki nem. Ez alapfeltétele minden érzelmi kapcsolatnak. Ha valaki ezt nem így gondolja, és ennek megfelelően elhárítja a tisztázó és javító szándékú beszélgetéseket, komolyan veszélyezteti a kapcsolat létét. Ilyenkor ez a hárítás is a probléma részévé válik, amit ugyanúgy meg kell fogalmazni és törekedni a megoldására, mint amikről ír. Ha a férjének maga tényleg fontos, ha mindazt, amit átélt a kapcsolatukban, komoly értéknek tekinti, tennie kell azért, hogy legalább együttműködésre alkalmas legyen. Nem szabad erről eleve lemondani csak azért, mert a „férj nem ilyen típus”. Házasságon kívüli kapcsolatot semmiképpen nem javasolok kezdeni több okból sem. Egyrészt nem tettek még meg mindent a házasság megőrzése érdekében. Ha mindent megtettek és mégsem sikerül megegyezni a folytatást illetően, akkor elsőként a válás vetődik fel, a házasság békés, megegyezésen alapuló befejezése a gyermekek érdekében történő további szoros együttműködés mellett. Ekkor nyílhat meg az út a másik férfi felé, ha tényleg megismeri őt és az első benyomásokon túl is talál benne hosszútávon egymást összekötő értékeket. De leveléből az derül ki, hogy messze nem tartanak még itt. El kell érnie, hogy a maga által is jónak jellemzett házasságát még jobbá tegyék a férjével együtt. Ne mondjon le arról, hogy a férje elutazzon magával kettesben, és gyengédebb legyen magához. Üdvözlettel Gerevich József
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: