Csak név nélkül…
4 éve éppen karácsonykor hagyott el a kisfiam apukája minket. Leginkább az viselt meg, hogy nem értettem az okát. Ő meg nem volt partner ezt velem megosztani. A látszat-okot, hogy nem kíván szexuálisan, mert nem vagyok hajlandó nyitott házasságban élni, már el tudtam fogadni, ám azt a tényt, hogy a karácsonyi vacsoránál a gyerekek előtt közölte, ezt nehezen. Mivel ez a 2. tartós kapcsolatom szomorú végét jelentette, úgy döntöttem, hogy addig nem lesz másik tartós kapcsolat, amíg minden helyére nem kerül bennem és körülöttem. Spontánul is így alakult. Igyekeztem megerősítéseket gyűjteni, hogy nőként egészen rendben vagyok, és ez a fordítottjára(?) sült el. Megtapasztaltam, hogy kívánatos vagyok többféle életkorú, szemléletű férfiember számára is, és ettől valami átalakult bennem. Minél inkább akartak megszerezni, annál zárkózottabb lettem. Furcsa vágyaim támadtak szexuális értelemben, éppen azok, amiket nem tudtam teljesíteni exem felé. Életbevágónak éreztem, hogy kipróbáljam az egyéjszakás kalandot, a swinger klubot, és párhuzamosan terápiákra jártam, hogy helyére kerüljenek bennem a dolgok. Úgy születtem, hogy anyámat megerőszakolták. Az is kiderült, hogy 2,5 évesen engem is megerőszakoltak, mi több, fél évvel később mindkét gyermekem elmondta, hogy az exem miket tett velük… Nagylányomat 9,5-14 éves kora között folyamatosan “használta”, amíg meg nem született kisfiam. A mi szexuális életünk is ezt követően kezdett ellaposodni… Kisfiam 3 éves volt, amikor elhagyott, és ővele is megtette a láthatások alatt… Zajlanak a hivatalos vizsgálatok, ám a rendszer működését ebből a szempontból bizonyára Ön is ismeri. Az elmúlt 2,5 évben 2 alkalommal próbálkoztam szexuális örömszerzéssel, sikertelenül. Az aktuális helyzetben, fizikailag sem tudtam élvezni, ám lelkileg különösen megviselt az utóhatása. Van esélyem arra, hogy egyszer még “menni fog”?
Erzsébet
Kedves Erzsébet! Letaglózó levele talán nem véletlenül az év végén került a leveles fiókomba. Az új esztendő közeledtével az ember számba veszi, meddig jutott az óévben, és milyen feladatok várják az újban. Ha jól értem a levelében írottakat, maradt bőven feladata a következő évben is. A több generáción átívelő szexuális abúzus sorsszerűsége ugyan kézenfekvő magyarázatnak látszik, valójában mindegyik eset más, és mindegyiknek más tanulságai vannak. Ha egy nő nincs azzal tisztában, miért hagyja el a férje, és azzal sincs tisztában, mi történik a lányával éveken keresztül, ott bizonyára komoly látótérkiesések deríthetők fel, amelyeknek ismerete hozzájárulhat az események feldolgozásához. Itt két markáns probléma is megragadható: az egyik partnerkapcsolati szinten, a másik az anyaság szintjén. Úgy látom, bátorságát bizonyítja, hogy mindkét problémával képes volt szembenéznie. Erre utal a pszichoterápia vállalása. A szexuális vágyaiban megfigyelhető deficit utal arra, hogy még nincs készen egy új partnerkapcsolatra, és azt is jelzi, hogy spontán megoldási módjai (érzelem nélküli szex) nem vezettek eredményre. Miközben vissza szeretne találni nőiségéhez, meg kell birkóznia azzal is, hogy segítse gyermekeit feldolgozhatóvá tenni az őket ért, és feltételezhetően nemcsak szexuális természetű traumákat. Levelében ugyan kizárólag egyetlen kérdést tesz fel, libidójára vonatkozóan, valójában több kérdésre kell a jövőben megtalálnia a választ: mi a baj a férfiakkal, mi a baj emberismeretével és önismeretével, mi a baj az önértékelésével, mi a baj a nőiségével (ezzel párhuzamosan az anyaságával), és az örömre való képességével. Valószínűleg ezekre a kérdésekre a választ nem külön-külön, hanem összefüggéseiben fogja megtalálni. Üdvözli boldog új évet kívánva Gerevich József
Kommentek