Tisztelt Doktor Úr! A legnagyobb mélységeket élem meg a napokban. Pontosan egy hete, mint derült égből a villámcsapás, úgy hagyott el a férjem 28 év házasság után. Én 48, ő pedig 52 éves. Mintegy 2 hónapja a munkahelyén telefonon hívtam, és számon kértem, hogy miért vitt el olyan sok pénzt bizonyos dologra, lévén az messze nem kerül annyiba, itthon pedig a befizetetlen csekkek. Sajnos ezt a számonkérést több kollégája hallotta, mert a telefonja olyan hangosra volt állítva. Rettentően feldúlva érkezett haza este, mondván, hogy lejárattam. Sajnos ennek fültanúja volt egy hölgy, aki eddig valóban a jó értelemben vett barátnője volt, ahogyan nekem is 30 évig. A hölgy távozását követően további sérelmeinket hoztuk fel, így a helyzet odáig fajult, hogy az elmúlt 2 hónapban csak a legszükségesebbekről beszéltünk. Majd 2 hete tájt az én kezdeményezésemre kibékültünk. A további 5 napban teljesen a régi kerékvágásban zajlott az életünk, kétszer együtt is voltunk, pont úgy, mint régebben. Ezt követően 4 napra Németországba utazott tanulmányútra. Innen sem sms, sem telefon nem jött a puszikkal való elválásunk ellenére. Nagyon vártam haza, semmi rosszra nem számítván. Hűvös köszönéssel érkezett, majd puszi nélkül átadta ajándékát, ezt követően a tetőtérben tanuló egyetemista lányunkhoz ment, ahol is közölte vele: döntött, elköltözik, szereti és támogatni fogja. Már tudtam, hogy baj van, hisz lányunk zokogott. Majd párom elém állt feldúlt arckifejezéssel és közölte, hogy beszélnünk kell. Ezerrel vert a szívem, hisz minden rendben volt már közöttünk a külföldi út előtt. Velem is szárazon közölte: döntött, elköltözik. Könyörögtem, ne tegye, szeretem. Hajthatatlan volt. Még megkérdeztem: van valakid? Kétszer is azt válaszolta: még nincs, és távozott. Azon az éjjelen, 1 hete, december 10-én összedőlt az életem. Azóta tőle tudom, annál a barátnőnél van, aki az akkori veszekedésünket hallotta. A párom eddig hűséges ember volt, nem ismerek rá, kifordult önmagából. Vissza szeretném kapni őt, hisz a házastársi veszekedések ellenére is még mindig nagyon szeretem. Sajnos azt hajtogatja nekem és közös ismerőseinknek is, hogy döntése végleges. Válni akar, már a második napon a vagyonmegosztásról beszélt. Tudom, hogy bántottam, hisz sajnos elég nagy szájam van, de számtalanszor kértem, bocsásson meg, és jöjjön haza, nem haragszom rá. Doktor úr, van reményem? Mit tegyek, ebbe én belepusztulok. Megöl a hiánya. Köszönöm, hogy elolvasta soraimat és leendő válaszát is. Tisztelettel: Julcsi
Kedves Julcsi! Levele felveti azt a kérdést, hogy érdemes-e, célszerű-e reménykedni abban, hogy egy férj, aki elhagyja feleségét, meggondolja magát. És érdemes-e, célszerű-e tenni valamit ezért. Természetesen reménykedni a végsőkig lehet. Ugyanakkor számos jel arra utal, hogy alaposan át kell gondolnia házassága történetét, a férjével való viszonyát a december 10-én történt események mélyebb megértése érdekében. Nehezen hihető ugyanis, hogy egyik pillanatról a másikra alakultak ilyen hirtelen a dolgok, és férje pálfordulása arra lenne visszavezethető, hogy több kolléga előtt megszégyenült a maga kritikus szavaitól. Az sem elfogadható magyarázat, hogy magának nagy szája van, vagyis bátran megmondja akár negatív véleményét is férjének. Az meg különösen furcsának tűnik, hogy férje előbb közös lányuknak jelenti be, hogy elhagyja magát, és nem magával beszéli meg először. Nyílván rengeteg információra lenne még szükség, hogy az olvasó számára is összeálljon a kép. Ezek nagy részének maga is birtokában van, más részéről maga sem tud. Találgatni meg nem érdemes. Ha engem kérdez, én nem tartanám vissza a férjét. Több okból sem. Tapasztalataim szerint ha egy férj menni akar, minél görcsösebben próbálja a feleség visszatartani, annál kevésbé sikerül. A férfiak nem becsülik a ragaszkodást, sokkal jobban azt, ha a nőért küzdeni kell, félni attól, hogy elveszíthető. Az elengedés képességét célszerű lenne most gyakorolnia. Engedje őt el, hadd menjen. Ha jobb neki maga nélkül, akkor azért, ha nem jobb, akkor ez előbb-utóbb kiderül. Üdvözli Gerevich József
Én kapcsolattartó Dr. Agbazara, amikor még volt rá még gyorsabb, mint álom. Köszönjük, hogy időt, hogy figyeljen rám, majd válaszolt az e-maileket, Dr. Agbazara. Úgy érzem, érzelmi újra erős. A bizalom vissza látom a jövőt, most már tisztán. Örökké hálás leszek a segítségét újra egyesíti a szerető, aki elvált, elhagyott évvel ezelőtt egy másik nő miatt. látni fogja, maga mit mond, amikor kapcsolatba, ez a nagy varázsló nevű Dr. Agbazara a segítséget: ( a g b a z a r a @ g m a i l . c o m ) VAGY ( hívás, vagy adjunk hozzá a WHATSAPP: +234 810 410 2662 ), valamint a problémákat megoldani.
Aki menni akar annak segíteni kell csomagolni.Ne tartoztassa. Az az igazi szeretet,ha engedjük élni a társunkat,-akár mellettünk akár nélkülünk. De mi van akkor ha vissza akar jönni? Na ez az a kérdés amit nagyon jól meg kell fontolni. Ha elmegy egyszer és könnyen visszajöhet akkor ez gyakorlattá válik. Kösse ki,hogy jól gondolja meg,mert vissza út nincs,-bárhogyan is fáj Önnek.