Szorongás az intimitástól

• dr.Gerevich József
• 2013. december 17. kedd

Tisztelt Doktor Úr! 28 éves férfi vagyok, bár lehet, inkább srácot kellene írnom, nem érzem még magam lelkileg felnőttnek… Gyakorlatilag 3 éve van alvásproblémám, ami abban merül ki, hogy nem tudok, vagy csak nagyon keveset, aludni éjszaka. Valószínűleg generalizált belső szorongásom van, így szinte minden nap fáradtan kelek fel. A kiváltó oka pedig a következő: 26 éves koromban kezdtem először randizni nőkkel… addig szűz voltam, és bevallom, nem is érdekeltek a nők, de nem vagyok homoszexuális, egyszerűen lefoglaltam magam, tanulással, diákmunkával, edzéssel, majd rendes munkával. Társkeresésre is inkább csak kényszerből adtam a fejem, a szüleim mondogatták, hogy most mar ideje lenne rá – belementem, persze rossz döntés volt. A több ingyenes oldalon való regisztráció után kb. egy héttel az egyik oldalon rám írt egy nő. Visszaírtam, elkezdtünk levelezni, stb., majd találkoztunk. Bevallom, nem akartam elhinni, hogy egy ilyen nő akar velem randizni. Nagyon csinos volt, ráadásul okos is. De ami rosszabb, hogy elkezdtem szerelmes lenni belé, pedig nem is volt közöttünk semmi intimitás. Még egy csók sem – bár bevallom – nem is kezdeményeztem, mert nem tudtam, hogyan kell. Ekkor kezdődtek az alvászavarok, és nem tudok másra gondolni, csak hogy emiatt, mert az életemben minden egyéb körülmény változatlan maradt. Barátaim nem voltak, akkor se, meg egyetem alatt se, nem barátkoztam. Rövidre fogva a sztorit, rosszul jöttem ki a dologból eléggé, az állásomból kirúgtak, mert a folyamatos fáradtság miatt nem tudtam dolgozni,

a végén pszichiátriára kerültem. Szedtem gyógyszereket – depresszióra – majd elkerültem Tündérhegyre, ahol voltam 5 hónapot. Az alvászavar okát nem sikerült kideríteni, de kaptam diagnózist: szkizotípiás zavarom van. Bumm. Azóta voltam nőkkel, de mind örömlány volt, mert kíváncsi voltam, milyen a szex…

A lényeg, hogy nem tudok zöld ágra vergődni az intimitással, főleg a másik nemmel kapcsolatban, de leginkább a különféle szexuális pózok tűnnek furcsának, távolinak. Addig rendben van, amíg rajtam ül a nő, de amikor már nekem kell hátulról, vagy felülről…uhh. Nem szeretem, mert olyan állatias, vagy fene se tudja, én meg nem vagyok egy állat. Csókolózni sem szeretek, vagy inkább még nem találtam olyan nőt, aki nekem is tetszik, és ő is meg akar engem csókolni, nem tudom. Ismerkedni nem tudok most, mivel nem akarok addig visszamenni dolgozni, míg az alvásom nincs rendben. Ön mit gondol erről az egészről? Üdvözlettel, János

Kedves János! Érdeklődéssel olvastam levelét. Valóban úgy tűnik, hogy baja van a másik nemmel. Erre több megjegyzése is utal. Már az a puszta tény, hogy 26 évesen csak szülei unszolására kezdett el nők után nézni, szokatlanul alacsony érdeklődési szintet jelez. Az alvászavara is egészen biztosan a nőkkel szembeni ellenállására, illetve a nők közelségének szorongáskeltő hatására vezethető vissza. A szexuális pózok „távolisága”, ahogy ön fogalmaz, szintén arra enged következtetni, hogy nem alakult ki primer biológiai késztetése a nőkkel való intim együttlét iránt. Teljesen igaza van, a pszichiátriai diagnózis nem sokat mond baja mélyebb megértése szempontjából. Viszont ha tényleg depressziós, és a hangulatzavar intenzitása eléri a klinikai szintet, azt mindenképpen orvosolni kell. Az is lehet, hogy kezeletlen depressziója járult hozzá libidójának csökkenéséhez. Ennek akkor kicsi az esélye, ha igazán soha nem alakult ki a libidó a felnőtt férfiakra jellemző módon. Leveléből egészen pontosan nem derült ki, pontosan miért keresett meg. Szeretné jobban megérteni magát? Szeretné, ha jobban érdeklődne a nők iránt (függetlenül attól, hogy a szülei mit szeretnének)? Vagy egyszerűen csak az alvását szeretné megoldani annak mélyebb hátterével nem foglalkozva? Semmit nem tudtunk meg például arról, milyen iskolákat végzett, milyen szakmai szocializáción ment keresztül, van-e hivatása. Mit jelent a munka az ön életében? Szülei még mindig támogatják anyagilag, vagy ebből a szempontból már nem „srác”, ahogy ön írja, hanem felnőtt, autonóm ember. Én az ön helyében utána járnék annak, miért lettem olyan, amilyen, és megpróbálnám minden értelemben „kitalálni” magam, megkonstruálni az életemet, a személyiségemet, a nememet, a nemi orientációmat. Sok sikert kívánok ehhez! Üdvözli Gerevich József