Kedves Doktor Úr!
Megpróbálom röviden összefoglalni a problémámat, amely jelentősen hátráltat a további párkeresésben:
Egy évvel ezelőtt internetes társkeresőn megismerkedtem egy férfivel, akivel nagyon szimpatikusnak találtuk egymást, ez kölcsönös maradt a személyes találkozás után is, napi szinten leveleztünk egymással. A témák között bőven szerepelt a szex is, ennek alapján hasonló volt ebben is az ízlésünk. Bár én meglepőnek találtam, hogy mennyire ragaszkodik az orális szexhez, és ahhoz, hogy egyetlen pózban, hátulról szereti a szexet, de ez különösebben nem zavart. Ami furcsa kezdett lenni, hogy egyre halogatta, hogy valóban meg is éljük azt, amiről beszélgetünk, a lelkiismeretére hivatkozva – ekkor derült ki, hogy még nem szakított véglegesen a barátnőjével (remek helyzet, tudom). Végül is elszánta magát és megbeszéltünk egy forró randevút, legalábbis szóban. A megvalósulás igen érdekes és furcsa volt számomra, alig ért hozzám, annak ellenére, hogy az egyéb randikon hevesen csókolóztunk, ebben az esetben azt sem lehetett. Végül is valahogy átestünk rajta. Arra gondoltam, hogy ilyen nehezen lépi át az intimitásnak e vonalát, úgyhogy adtam neki még esélyt. Folytattuk furcsa kapcsolatunkat, verbálisan egetverő szexekről beszélgettünk, ám amikor újból találkoztunk, arra kért, hogy most csak orálisan elégítsem ki, mert neki ez okoznak nagy örömet és egyszer tegyem ezt meg. Hát megtettem, abban bízva, hogy ezzel elnyerem a bizalmát. Valamilyen szinten ez meg is valósult, csak nem teljesen úgy, ahogy én gondoltam, egyre kellemesebben alakult a barátság közöttünk, mindenféléket megbeszéltünk, segítettünk egymásnak a problémáinkban, közös hobbit találtunk, közös programokra mentünk, kivétel a testiség, ezek után bejelentette, hogy neki tulajdonképpen fityma problémája van, nagyon fáj neki, és folyton szétreped, ezzel küzd, ezért nincs rendben a dolog. Barátságunk, azonban töretlenül fejlődött, naponta több órát beszélgettünk, elmondta, hogy barátnőjével azért vannak szakításban, mert nem kívánja, nem tud vele szexelni. Közöttünk végül több hónapos ismerkedés és beszélgetés után megtörtént néhány remek együttlét is, amitől azt reméltem, hogy végre megtöri a jeget és a kapcsolatunk kiteljesedik, de csalódnom kellett. Újból előjött a fityma problémája, hogy valóban-e, vagy csak erre hivatkozott, ezt nem tudom eldönteni. Bejelentkezett műtétre (…) Én vártam a gyógyulását, naponta beszámolt a fejleményekről, hogyan alakul a seb stb…, ám ahogy közeledett a nap, hogy már újból bevethető lenne a szerszám, egyre kelletlenebbül beszélgetett velem, majd közölte, hogy már engem sem kíván, majd egyszer új nők kellenek neki, új izgalmak, tiszta lap, de most senki sem érdekli. Ettől teljesen ledöbbentem és összetörtem. Az a baj, hogy nem tudom, mit higgyek, valóban így van? Létezik ilyen? De nagyon hajlamos vagyok arra gondolni, hogy én nem vagyok valóban elég kívánatos. Az e fajta önbizalom sosem volt az erősségem. Úgy érzem, meg lettem alázva, belementem dolgokba, megelőlegeztem a bizalmat. Sokat segítene, ha valamiféle magyarázatot kapnék a viselkedésére, mert így nem nagyon tudok tovább lépni, nincs kedvem újból ismerkedni, mert nem akarom magam újból kitenni annak, hogy megundorodnak tőlem. Köszönettel Egy Ismeretlen
Kedves Titokzatos Ismeretlen!
Ha jól értem levelét, akkor találkozott valakivel, akivel a verbális kommunikáció harmonikus, viszont a fizikai szex valamiért nem tud kialakulni. Ez a valami a bökkenő. Mert adva van egy fityma-probléma, amely időnként jelentkezik, időnként nem. Ha jelentkezik, akkor barátja nem rohan hanyatt-homlok kezeltetni, vár vele, nem tudni, miért. És a kezeléstől sem jön a várt eredmény, a szex csak nem javul. Az a benyomásom, hogy csapdába esett. Már régen nem azt kapja ettől a kapcsolattól, amelyet nyugodt szívvel elvárt tőle. De már és még fut a befektetett energia után. Reménykedik, hogy valamilyen csoda folytán egyszer csak gyökeres fordulat áll be. Véleményem szerint elég időt töltött ebben a kapcsolatban ahhoz, hogy fel tudja becsülni a várható kimenetelt. Hiszen ha jobban belegondolunk, végighúzódik kapcsolatukon az intimitás-hiány, amely nélkül egy partnerviszony valójában inkább baráti vagy testvér-kapcsolatnak tekinthető. Az a benyomásom, hogy mindketten egyfajta magánycsökkentő gyógyszerként „használják” ezt a kapcsolatot. De ha maga elsősorban nem erre vágyik, akkor jól gondolja meg, érdemes-e folytatni. Üdvözli Gerevich József
Köszönöm, azt hiszem a kulcsmondat a a befektetett energia utáni futás – valóban ez lehet az én motivációm. És ha folytatom, csak nyomom bele a még még energiát…