Tisztelt Dr. Úr!!! Veronika vagyok Zala megyéből egy kis faluból. Családom mellett pszichiátriát tanulok, és több esettel is találkoztam már. Kérem, volna egy esetem, amiben tanács kellene. Nem tudom, mit tehetnék, kérem, segítsen szakértelmével! Szomszéd asszonyom, aki velem egy idős szinte, és kicsi lányainkkal összejárunk, segítséget kért tőlem,de fogalmam nincsen, mit is tehetnék?!! Édesanyja több mint 20 éve szinte nem mozdult ki a lakásuk udvarából, kapun kívül nem megy, kis unokája lett élete értelme, ahogy ő fogalmaz, a nagymama nem hajlandó orvosi segítséget kérni. Jellemző tünetei a hisztérikus rohamok, síró görcsök, önmagában tett károk, ilyen például a hasán lévő bőr széttépkedése, szomorúság, levertség tünetei. Unokáját, mint egy kincset szereti és félti, sőt túlfélti már, és lányával is többszörösen vitatkozik, napi szinten. A nagymama lánya, veje és kis unokája elköltözésre adták fejüket, mivel nem tudják kezelni ezt a helyzetet. Azóta még rosszabb a helyzet náluk. Szomszéd asszonyom attól fél, édesanyja annyira agresszívvá válik, hogy nem csak önmagában, hanem környezetében is kárt tesz! Kérem doktor Úr, adjon valami tanácsot, hogyan vehetnénk rá a nagymamát, hogy orvosi segítséget kapjon, és mentálisan ne zavarodjon meg, ne bántsa a szeretteit, és végre kijöjjön abból a burokból, amiben él évtizedek óta! Előre is köszönöm válaszát!!!! Maradok további tisztelettel: Veronika
Kedves Veronika! Nehéz fába vágta a fejszéjét. Hiszen úgy próbál segítséget kérni egy szomszédja számára, hogy nincsenek közvetlen információi, így tehát nekem, aki próbál segíteni, még másodkézből szerzett információm sincsenek. Az embert ilyenkor ugyanis sok meglepetés érheti, ha így építi fel a segítés stratégiáit. Az elmondottak alapján egyetlen biztos támpontra építhetünk: a szomszédban konfliktus-helyzet van, és a konfliktusban résztvevő felek egyike a konfliktusért a felelősséget a nagymama romló idegállapotára vezeti vissza. Ami vagy így van, vagy nincs így. Ezért az lenne a legelső lépés, hogy ejtse szerét egy beszélgetésnek a nagymama és maga között. E beszélgetésből sok minden kiderülhet. Az is, amit a nagymama lánya állít, de az ellenkezője is, esetleg valami más. Ha mégis az derül ki, hogy a nagymamával van a baj, akkor őt kell a segítséghez közvetlenül megnyerni, hiszen róla van szó. Ha nem lehet, akkor a pozitív dolgokból kell ilyenkor kiindulni. Itt az a pozitívum, hogy “kis unokája lett élete értelme”. A nagymama a kedvenc unokája felől megközelíthető. Egy jól tájékozott és pszichoterápiás vénával megáldott gyermekgyógyásszal így könnyen kapcsolatba hozható, és az orvoskolléga könnyen szót tudna érteni vele. Szerencsére ha egy nagymama ennyire képes az unokájával jó viszonyt ápolni, akkor nagyon nagy bajok nem lehetnek. Üdvözli Gerevich József
Szeretnek elnézést kérni, de szerintem a “szomszéd” néni viselkedése elég egyértelmu. Tekintve a tényre, hogy az ember társas lény ki szeretetre vágyik, és rohano világunkra hol senkinek semmire semmi ideje. Gondoljunk bele, szegeny oreg ember egyedul bezarva. Ki mindek menni ? Hozzá meg már senki semm jár. Néha napján ellátogat par percre a csalad, és utánna hosszu napokig csend. Jonnek még mikor az unokára kell vigyazni.
Oszintén, szerintem ha az utolso 10 évben, nem toltott volna az unoka a nagyanjával tobb idott mint az osszes tobbi ember – rokon egyutt …