Kedves Doktor Úr!
Köszönöm a lehetőséget, hogy kérdezhetek Öntől. Úgy érzem, hogy életem (életünk) egy olyan fordulóponthoz jutott, hogy külső tanácsra van szükségem. Kilenc év külföldi élet után, néhány hónap múlva Magyarországra költözünk. Boldognak kellene lennem, hiszen én voltam az, aki már nagyon várta, hogy ez megtörténjen. A körülmények viszont úgy hozták, hogy férjem szülővárosába fogunk költözni 4 kisgyermekünkkel, anyósom házába, nem a korábbi családi házunkba. O,5 km-re fog lakni tőlünk. Férjem beszáll a családi vállalkozásba,amit jelenleg anyósom vezet. Ami azt jelenti, hogy egyúttal a “főnökünk” is lesz. Valószínű nekem is részt kell majd vennem valamilyen szinten a vállalkozásban, bár ettől most mereven elzárkózom. A félelmeim a következők: anyósom egy nagyon határozott személyiség, szereti kézben tartani a dolgokat. Mi az elmúlt 9-10 évben (és korábban is) magunk oldottuk meg a problémáinkat, itt külföldön pedig még jobban egymásra voltunk utalva. Úgy érzem, házasságunk jól működött, kibírta a sok-sok nehézséget, amin keresztül mentünk. Nagyon félek az új szituációtól, amit a hazaköltözésünk hoz magával. Férjem viszont élvezi, hogy kevesebb felelősség lesz rajta a mostani munkájához képest, illetve azt is megjegyezte, hogy mekkora segítség lesz, ha majd anyukája fog minket támogatni érzelmileg, anyagilag. Én viszont nem egy érett férfi gondolkodását látom ebben, hanem egy kisfiúét,akinek a kezét fogja anyukája és átsegíti majd az akadályokon. Ő arra hivatkozik, hogy gyerekeink miatt a könnyebb megoldást kell választanunk. Párom isteníti anyukáját, semmilyen negatív kritikát nem visel el vele kapcsolatban (nemcsak tőlem, de a testvéreitől sem), azzal magyarázva, hogy anyukája mar idős, megváltoztatni nem lehet. Próbáltunk beszélgetni az előttünk álló dolgokról, de nem sikerült. Már fel sem hozom a témát mostanában, félek, hogy csak a problémát keresem mindenben. A ki nem mondott feszültségektől kapcsolatunk megromlott, szexuális életünk hónapok óta egyenlő a nullával. Aggódok a családunkért, legfőképp gyermekeinkért, akiknek egy támogató, feszültségek nélküli családi légkörre lenne szükségük ebben a helyzetben. Válaszát előre is köszönöm. Solya
Kommentek