Édes mostoha
Tisztelt Doktor Úr!
Nagyon-nagy dilemmában vagyok, mert a problémát nem tudom kezelni. Férjemmel nevelünk – most már 18 éves – egy fiút. Örökbe fogadott. Másfél évesen hoztuk el és a mai napig is minket tekint szüleinek. Elég kényes a dolog, mellyel kapcsolatban megkeresném. A gondom csak az, hogy engem, mint anyát nem úgy tekint rám, hanem, mint egy “szeretőre”. Ez nagyon aggaszt engem, sőt már idegesít is!! Tudom, elsőre ez furcsán hangzik, de egyszerűen nem tudom kezelni a dolgot, illetve többször elmagyaráztam már neki, hogy én az anyja vagyok, és nem a “csaja”. Folyamatosan közelít hozzám olyképpen, hogy úgy rakja a kezét, hogy megfoghassa a mellemet és ezen felül meg “nyalakodik”. Puszilgat állandóan. Szerintem ez nem normális viselkedés. Már többször leültem vele erről beszélgetni, de hajthatatlan. Mi tévő legyek? A férjemmel nem beszéltem még erről, ugyanis – sajnos – meg vagyok róla győződve, hogy nem fog nekem igazat adni, illetve elhárítaná azzal, hogy félreértelmezem ezt a dolgot. Tudom , anya vagyok (57 éves) és nem kellene ilyeneket mondanom – kérem nézze el nekem-, de most őszi szünet is van ráadásul. Ezektől a hosszú időszakoktól féltem és félek. Folyamatosan keresi az alkalmat, hogy mikor tud a közelembe kerülni, sőt hirtelen pillanatok törnek rá, és már a nyakamban is van. Például, ha tévét nézek, már rögtön oda jön hozzám, és egyszerűen rám fekszik!!! Tolom le magamról, de ilyenkor rögtön megszólal, hogy most ezt miért csináltam??Már rettegek ezektől a napoktól. Így van ez most is!!Nagyon várnám segítségét ezzel kapcsolatban, melyet előre is köszönök. Tisztelettel: Eszter
Kedves Eszter! Hogy mennyire életszerű problémával keresett meg, arról számos hasonló eset, illetve irodalmi művek és játékfilmek sora (többek között Llosa A mostohám a szeretőm című regénye) tanúskodik. Igen érzékletesen írta le 18 éves nevelt fia csábítási manővereit, amelyek arra utalnak, hogy igen sajátos “szerelmi háromszög” alakult ki a maga családjában. Fia ebben a sajátos megvilágításban tulajdonképpen egy anyját zaklató agresszor, aki minduntalan kellemetlen helyzetbe hozza Önt, ráadásul ebben a férje sem partner, hiszen ő egészen másként látja a helyzetet. Az a puszta tény, hogy nem tud mit kezdeni a fiú erotikus közeledésével, egy sor kérdést vet fel. Ha ennyire zavarja a fiú érintése, miért hagyja? Azt írta, hogy “állandóan puszilgatja” magát. Azt lehet állandóan puszilgatni, aki hagyja. Miért hagyja? Egyáltalán: milyen nevelési gyakorlat jellemzi a fiú felnövését. Ő bármit bármikor megtehetett? Voltak szabályok, elvárások a fiával szemben? Ha nem az elvárásoknak megfelelően viselkedett, mi lett ennek a következménye (lett következménye?)? Milyen a férjével való kapcsolata? Van szexuális kapcsolat maguk között? Nem lehet, hogy a fiú érzékel valamilyen konfliktust maguk között, és “nyomulásának” az az oka, hogy érzi, maga ki van éhezve szeretetre? Lehet, hogy tudattalanul maga is bátorítja őt a közeledésében, miközben tudatos szinten az ellenkezőjét képviseli (de ezt is enerváltan)? Azt hiszem, a levelében megfogalmazottak ezer kérdést vetnek fel, amelyek megválaszolása nélkül nehéz tisztán látni a helyzetet. Üdvözli Gerevich József
