Szeretnék választ találni arra, merre folytassam az utam. Harmincegy éves vagyok, pedagógusként dolgozom egy iskolában. 14 évesen ért az első szerelem, 11 évig tartott. Az akkori párom talán a világ legszeretetreméltóbb férfija, ennek ellenére én pár év elteltével szerettem volna befejezni azt a kapcsolatot. Számtalanszor szakítottunk, folyton megcsaltam, hazudtam, ennek ellenére nem tudtam (vagy nem akartam) elhagyni. Azzal áltattam és nyugtattam magam, hogy fiatal vagyok, előttem az élet, nem élhetek úgy, hogy egyetlen férfihez vagyok hűséges, és az összes kaland mellett elmegyek. Elkönyveltem magamban, hogy én már csak ilyen vagyok, kutyából nem lesz szalonna, hűtlen vagyok és kész. A mai napig nem tudom, mit kerestem azokban a kalandokban, kapcsolatokban. Kipróbáltam a biszex együttlétet, a párcserés közös szexet, élveztem a sodródást, a gondtalanságot, az izgalmat, és eközben otthon a kedvesemmel jól éreztem magam, élveztem a közös programokat, csavargásokat, úgy tűnt, egyensúlyra leltem. Hozzá kell tennem, nem volt a partneremmel semmi gond, vonzó, kellemes férfi. Aztán három éve fordulópont következett, elhagytam. Tudom, hogy jól tettem. Azóta megnősült, és az első babájukat várják. Persze rögtön belevetettem magam a szabad életbe, és habzsoltam az élvezeteket, férfiakat, nőket, élveztem, hogy nem tartozom senkinek elszámolással, nem kell rejtegetnem a telefonomat. Eközben esténként egyedül nem találtam a helyem, üres voltam, felszínes, magányos, szerettem volna tartozni valahova, ugyanakkor tudtam, hogy kapcsolatban nem akarok élni. Akkor találkoztam Ivánnal, a jelenlegi párommal. Milyen furcsa, pont egy netes szexpartner-keresőn találtunk egymásra. Rögtön meg is állapodtunk a “csak szex és más semmi” szlogenben. Mondanom sem kell, hogy viharos gyorsasággal egymásba szerettünk, a kutyából szalonna lett, és én már nem vágytam az idegen érintésekre. Két hónap után összeköltöztük, közös házunk van, látszólag gondtalan életünk. A bökkenő ott van, hogy a páromról már elég hamar kiderült, hogy vannak elvarratlan szálai, régi szeretők telefonjai, üzenetei, amik az ő elmondása szerint csak ártalmatlan semmiségek, jelentéktelen beszélgetések. Persze felébredt bennem a féltékenység. Kipróbáltuk együtt is a párcserés szexet, mondván, nem keressük az izgalmat a másik háta mögött, hanem inkább együtt. Egyikünknek sem volt valami nagy élmény, én speciel fél éjszaka hánytam az undortól (két és fél éve még megvesztem az ilyesmiért). Néhány napja belekukkantottam a párom e-mail-jeibe, persze találtam egy levelet egy kolléganőjétől, aki szerelmesen ecsetelte az előző nap váltott forró csókot. Botrányt csináltam, el akartam költözni, őrjöngtem, kontroll nélkül dühöngtem. Párom könyörgött, hogy ne menjek el, velem akarja leélni az életét, csak engem szeret, furcsa vagyok hetek óta, azt gondolta, van valakim, már nem szeretem, és beleszaladt abba a hülye helyzetbe, hogy megcsókolta a kollégáját. Mondja meg, tehetek valamit, hogy féltékenységem enyhüljön bennem? Köszönettel és tisztelettel: Lili
Kedves Lili! A képlet – bár első olvasásra bonyolultnak tűnik – viszonylag egyszerű. Története a felnőtté válásról szól. Az első partnerével való kapcsolat idején még éretlen volt, nem alkalmas a tartós, monogám érzelmi és szexuális kapcsolatra. Később érett, felnőtt nővé vált. Azért sikerült egyrészt felnőtté válnia, mert ráébredt a promiszkuitás (válogatás nélküli, érzelemmentes szex) üres, felszínes voltára és a valahová tartozás élménye értékké vált a maga számára. Másrészt találkozott egy férfival, aki képes volt felébreszteni magában a ’másik elvesztésének’ különös érzését, amit addig még soha nem érzett. Az Ivánnal való találkozás elején még működtek a régi reflexek. Még nem tudta, hogy közben megváltozott a szexhez való viszonya és a partnerkapcsolatról vallott felfogása. A „párcserés szex” ezért sem esett már magának jól: ekkor már nem erre volt szüksége. Feltételezhető, hogy Ivánt is félrevezette. Könnyűvérű nőnek mutatkozhatott be nála, akit nem lehet féltékennyé tenni, akinek mindegy, kivel van, csak szex legyen, s ha már szex, legyen változatos. Ezért erősödhettek fel Ivánban az „elvarratlan szálak”. Nem érezte kapcsolatukat biztonságosnak, nem láthatta a perspektívákat, kiutat, alternatívát keresett. Ha ebben a kapcsolatban a maga viselkedése – Lili – egyértelművé válik, ha kiderül Iván számára, hogy maga nem a „csak szex és semmi más” rabja, akkor ő is megnyugszik és alkalmas lesz arra, hogy érett, teherbíró, monogám érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki. Szorítok hozzá! Üdvözlettel Gerevich József
