Tisztelt Doktor Úr!
Nagyon megörültem annak, hogy megláttam az e-mail címét, és nem kell hozzá az arcomat adni. Mert meg kell vallanom Önnek, hogy ebben az életkorban kissé kellemetlen ezt az ügyet személyesen tárgyalni. Szóval én 52 éves vagyok, a férjem pedig 58. A probléma lényege az, hogy férjemnek igazi merevedési gondjai vannak, mintegy 5 -6 éve. Úgy is mondhatni, szinte semmilyen merevedése nincs, vagy ha van is, kis mértékű és nagyon rövid ideig tart. Szerencsére ez neki is gond, nemcsak nekem. Hú, ha neki nem lenne gond… Emiatt elment egy urológushoz, hogy megbeszélje vele. Az orvos meg félig humorosan vette az egészet, majd – szerintem – komolyabb megfontolás nélkül – egyből felírt egy tizenötezer forintba kerülő gyógyszert, valami viagra-félét, amit én azonnal kidobtam a szemétbe, mert nem igazán szeretném, hogy akár infarktus legyen a vége. Meg úgy gondoltam, hátha van valami lightosabb megoldás. Nem tudom, mi a véleménye a P-ről, amit mindenhol reklámoznak. Kérem, segítsen, mert mi aztán lehúztuk már a rolót elég hamar. Igaz, mivel mi 33 éves házasok vagyunk, én türelmes és megértő vagyok. De azért kissé korainak tartom, hogy már lemondjak erről is. Annyi minden másról le kell mondani az életben egyébként. Kérem, ha nem gond, szívesen venném a tanácsát.
Köszönettel Fanni”
Kedves Fanni!
Valóban, a levelezés egyik nagy előnye, hogy nem kell hozzá az arcát adnia. De hátránya is van: az „arca” nélkül nehéz a részletekig eljutni, és mint tudjuk, mindig a részletekben rejlik a lényeg…
Levelében több mindenre érdemes reflektálni. Kezdem azzal a megállapításával, hogy az ötvenes éveiben lévő embereknek kellemetlen a szexuális problémáikat személyesen tárgyalni. Mivel ehhez nem fűzött semmilyen magyarázatot, csak találgatni tudok, miért érzi ezt kellemetlennek. Magyarországon valóban nem szokás a szexuális problémákkal szakértőhöz fordulni, pedig egyre több szexológus dolgozik az országban, és egyre több urológus és nőgyógyász folytat szexológiai praxist. Többen az interneten is hirdetik magukat. Bár a szexológiai tanácsadás igénybe vételének nem alakultak ki hagyományai, nem jelenti azt, hogy feszélyeznie kellene bárkinek magát csak azért, mert szexuális kérdésekben tanácshoz folyamodik, és túl van az ötvenedik évén.
A merevedési zavar, vagy erektilis diszfunkció gyakori probléma, amelynek számos oka lehet: veleszületett vagy szerzett testi betegség, akut vagy krónikus gyógyszer- vagy alkoholhatás, illetve pszichológiai problémák. Az urológus „humorossága” feltehetően azt jelezte, hogy a kolléga meglátása szerint a férjénél nincs organikus, azaz szervi oka a merevedés elmaradásának. Bár ezt egyetlen vizsgálattal nem lenne szerencsés kimondani. Az erektilis diszfunkció hátterének vizsgálata nagy körültekintést igényel. Ha kizárható a szervi betegség, illetve valamilyen kémiai anyag kauzális szerepe, akkor célszerű a legvalószínűbb – pszichológiai – okokra gyanakodni, és elvégezni az ehhez szükséges pszichodiagnosztikai teszteket és klinikai vizsgálatot.
Abban teljesen igaza van, kedves Fanni, hogy nem lennénk könnyű helyzetben, ha a férje a szexuális kapcsolatra való képességének ezt a zavarát nem tekintené problémának. Ebbe nem szívesen gondolnék bele. Motiváció és a problémahordozó aktív közreműködése nélkül ugyanis semmilyen pszichológiai természetű problémát orvosolni nem lehet.
Ami a „viagra-féle”, költséges, társadalombiztosítási támogatás nélkül vényre kapható gyógyszereket illeti, azok kétségtelen előnye, hogy mind a szervi, mind a „funkcionális”, azaz pszichológiai jellegű merevedési zavarok tüneti megoldására alkalmasak, szív-infarktus komolyabb kockázata nélkül. Én a maga helyében semmiképpen sem dobtam volna a kukába. Ez persze nem azt jelenti, hogy a maga szóhasználatával élve „lightosabb” megoldások nem előbbre valók a gyógyszeres megoldásnál. Én mindenekelőtt a könnyebben hozzáférhető és feltehetően kevesebb mellékhatással járó kezelési módok közül elsősorban az egyéni pszichoterápia és a párterápia kombinációjában gondolkodnék még akkor is, ha ezek ára feltehetően összességében nem olcsóbb, mint a támogatás nélküli gyógyszerek alkalomszerű adása. Az egyéni pszichoterápia sokat segíthetne férje „elhidegülése” pszichológiai hátterének feltérképezésében, esetleges szorongásainak feltárásában, önbizalma javításában. A párterápia pedig hozzásegíthetné magukat kommunikációjuk és szexuális interakcióik fejlesztéséhez, az esetleges rejtett konfliktus(ok) feltárásához és kezeléséhez. Szükség esetén mindez kombinálható gyógyszeres kezeléssel is. Alapvetően egyetértek magával, Fanni! Nem szabad feladni az örömszerzésnek és örömadásnak azt az ősi formáját, amit szexuális életnek hívunk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: