Glória vagyok, 38 éves általános iskolai tanár. A gyeses éveim alatt pszichológia szakot is végeztem. Két gyermekem van, tizenhat éve vagyok férjnél. Amikor megláttam a Nők Lapjában, hogy mostantól szexuális problémákkal is fel lehet Önt keresni, azonnal tudtam, hogy itt az én pillanatom. Mintha az őrangyalom megkopogtatta volna a vállam…
Nem tudom, hol kezdjem a problémámat, mert abban nincs semmi különös, mégis nagyon szerteágazó, már amennyire magamban jutottam. Hogy a dolgok közepébe vágjak: másfél évvel a kisebbik gyermekünk születése után szenvedélyesen beleszerettem egy nálam jóval fiatalabb kamasz fiúba. Ezt még most is igen nehezen írom le. Minden összeomlott, amit addig magamról, a jövőmről vagy a férjemről gondoltam. Furcsa módon az első ember, akinek viharos és mindent elsöprő érzelmeimet bevallottam, Gergely volt, a férjem. Nincs itt hely leírni, mekkora válságot hozott ez közénk, ami talán mind a mai napig nincs teljesen feldolgozva.
Mindenesetre miután én szakítottam a szerelmemmel és kapaszkodót nem találtam (teljesen érthető módon) a páromban, egyre inkább szétestem. Amikor öngyilkossági gondolatok kezdtek foglalkoztatni – melyre sajnos van családi példa – akkor fordultam pszichiáterhez. A terápia egészen új távlatokat nyitott előttem, egy év után beteljesedett a szerelmünk Zsolttal, az akkor épp 18. évét betöltő fiúval. Természetesen tartós kapcsolat nem lett, nem lehetett belőle. Ezekre visszagondolva a testiségem valahol itt akadt el. Egy évig a legteljesebb elfojtás a szerelmem, de a férjem felé is. Aztán az együttlét öröme, de kielégülést Zsolt nem tudott adni, míg izgalmat csak ő… Már hosszú évek óta nem tartjuk Zsolttal a kapcsolatot, bár érzelmileg még mindig fontos nekem. Gergellyel, a férjemmel pedig eldöntöttük, hogy együtt maradunk és nagy munkával újra építettük a kapcsolatunkat, talán felnőttebbként, mint a kezdetekben. De a szex nem jó, nem spontán, nem szenvedélyes, pedig érzelmileg közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha. És nagyon szeretnénk, ha működne… Én félek, hogy nem tudom Gergelyt boldoggá tenni, hogy most fog másba szeretni, és állandóan ott lebeg az a gondolat is, hogy Zsolthoz kéne visszamennem és megjavítani, ami bennem elromlott.
Persze talán a baj gyökere még messzebbre nyúlik, hogy mennyire érzem magam nőnek, szépnek és vonzónak. Nehéz, döcögős, önbizalomhiányos ügy ez is. Az apám egy szétcsúszott alkoholista értelmiségi, aki csak negatív jelzésekkel bombázott, ha éppen a látóterébe kerültem. Az anyám súlyosan személyiségzavaros nő; pszichoszomatikus tünetegyüttessel leszázalékolva, a nőiségről egy fontos tanítást sulykolt belém: az egy nagyon veszélyes dolog (Egyébként az ő édesanyja, anyai nagymamám lett öngyilkos 35 évesen, az is egy külön regény). Öt testvérem van, akiket gyerekeimként neveltem fel.
Tudom, milyen zavaros és hosszú az egész. És ráadásul úgy érzem, pont a lényeget nem tudtam jól leírni. Nem tudom, lehet e személyes beszélgetést kérnem Öntől, valamiért úgy gondolom, úgysem ér rá. Még azt szeretném leírni, hogy eddig miért nem fordultam ez ügyben segítségért: az első és legfontosabb, hogy szeretnék a férjemmel együtt maradni. Manapság nehéz olyan szakembert találni, aki nem az önmegvalósítás új útjaira biztat. Kedves pszichiáterem, akihez időnként vissza-vissza tértem, nem ezen a területen dolgozik. Ráadásul Gergelyt már “az enyémnek” érzi, aki nem pártatlan, nem tudna segíteni esetleg neki is. És hát nagyon nehéz elszánni magam egy ilyen terület feltérképezésére. De talán most sikerülhet. Az életünk most úgyis az újrakezdésről szól, júniustól Ausztráliába utazunk négy hónapra, férjem munkahelyén keresztül. Telve vagyunk reménnyel, hogy sikerülhet. Ugye sikerülhet?
Kedves Glória! Köszönöm az őszinteségét és az okos meglátásait. Különösen megragadta a figyelmemet, hogy nem elégszik meg a felszínnel. Meg szeretné érteni élete fontosabb összefüggéseit. Szexuális problémái hátterét, a mélyebben fekvő okokat is keresi. Úgy vélem, jó irányban kutakodik. Feltehetően igaza van. Minden onnan indulhatott ki, a szüleitől. Az édesanyjától, aki azt sulykolta magába, hogy a „nőiség nagyon veszélyes dolog”. Nem tudni egészen pontosan, mit jelent a vallásosságára tett utalás. Az a benyomásom, hogy édesanyja nőiség-ellenes attitűdje és talán a vallásossághoz kapcsolódó gátlásosság lehet az egyik fő oka annak, hogy mint Nő nem tudott szabadon fejlődni. Nőisége elfojtás alá került. Feltételezem, hogy ebben „ szétcsúszott alkoholista” apja sem tudott segíteni. Sőt hozzájárulhatott ahhoz, hogy ne azt a Glóriát tükrözze vissza, aki valójában lehetett volna, és akit Zsolttal való kapcsolatában láthatott meg igazán először. A gátlás alól hirtelen felszabaduló nőiség azonban olyan, mint amikor a szellem kiszabadul a palackból: felkavarhatja az állóvizet, ami persze jótékony hatású is lehet. De ugyanakkor önpusztító jelleget is ölthet, sebeket okozhat, vagy behegedt sebeket téphet fel, ahogy ez maguknál is megtörtént.
Ami a kamasz fiúval való szerelmi kapcsolatát illeti: ebben a kapcsolatban maga is kamasz volt. Jobb lett volna persze, ha ez a szerelem a biológiai értelemben vett kamaszkorában éri; valószínű, hogy egészen másként alakult volna szexuális szocializációja. A „felnőtt” kamaszok mindig anakronisztikusak egy kicsit. A kamaszkorban elmaradt élmények felnőttkorban való habzsolására ritkán kerülhet sor büntetlenül. Sok esetben komoly árat kell ezért fizetni.
Az a döntése is elfogadható a számomra, hogy együtt maradt férjével. Én hiszek a házasságok megújíthatóságában. Évek óta foglalkozom házassági konfliktusok kezelésével. A legnagyobb gond ilyenkor az, hogy a házasfelek nem látnak maguk előtt pozitív mintát, és nem hisznek abban, hogy a hibák kijavíthatók, a vétkek megbocsáthatók, a diszfunkciók működőképessé tehetők. Ha sikerül a fejekben a hiedelmeket megváltoztatni, ugrásszerűen felgyorsul a házasfelek között kialakult konfliktus megoldásának folyamata.
Érdeklődéssel olvastam pszichiáter kollégáimnál szerzett tapasztalatait. Különösen az a megállapítása keltette fel figyelmemet, hogy nehéz olyan szakembert találni, aki ilyenkor házasságpárti. Leveléből az olvasható ki, hogy a kollégák arra bíztatták magát, rúgjon fel mindent, hallgasson ösztöneire, és csak a saját boldogságával törődjön. Ha tényleg ezt sugallták, és nem maga vetítette ki rájuk ezt a vágyát, akkor tévedtek. Egy családanya és feleség már nem teheti meg azt, amit egy kamaszlány még nyugodt szívvel megtehet. Gyermekéért és férjéért felelősséggel tartozik.
„Testisége elakadása” feloldható kamasz-szerelmek nélkül is. Lelki segítőtárs (okos férj, együtt érző barátnő, felkészült pszichoterapeuta) és türelem szükséges hozzá. Akár évekig is eltarthat. Ahogy maga is rávilágított, az okok mélyen, a személyiségfejlődés korai időszakaira nyúlnak vissza. Ezeket a problémákat nem lehet néhány hét alatt rendbe tenni. Külön örülök ausztrál útjának: kiváló alkalom arra, hogy a férj és a feleség sok mindent együtt újragondoljon, átértékeljen és új alapokra helyezze kapcsolatát. Kérdésére válaszolva: igen, sikerülhet. Szurkolok maguknak ehhez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: