Tisztelt Gerevich Doktor! 38 éves, 2 és fél éve elvált értelmiségi nő vagyok. Időbe telt, míg a válás miatti kudarc-és pánikérzésemet sikerült feldolgoznom, eredetileg is önbizalomhiánnyal küszködtem, ami még jobban elmélyült. El sem tudtam képzelni, hogy valaha valakinek én még tetszhetnék.
Kb. 1 éve azonban „rám talált” valaki, úgy érzem, megvan közöttünk a lelki és testi összhang. Annyi gyengédséget, szeretetet és pozitív jelzést kaptam tőle, hogy a kisebbségi érzésem szinte teljesen megszűnt, önmagamat elfogadtam, sőt a testemet megszerettem, és ma már tudom, hogy nincs szégyellnivalóm. Az én nagy problémám az, hogy szeretkezés közben még sosem volt orgazmusom. Ez nem újkeletű probléma, mert a házasságomat is enélkül „éltem le”. Nagyon szégyelltem, és sokáig „selejtes”-nek tartottam magam emiatt, azt gondoltam, hogy alkalmatlan vagyok rá (ma már legalább azt tudom, hogy ez nem így van, mert maszturbálni szoktam). Már eddig is sok időt „elvesztegettem”, nagyon erős elhatározásom, hogy változtatnom kell ezen a helyzeten. Ön szerint mi lehet ennek az oka, milyen mély lelki gát alakulhatott ki bennem? Hova, kihez kellene fordulnom segítségért?
Tisztelettel:”egy selejtes nő”
Kedves Asszonyom!
Levelében markáns szexuális problémát ír le, amely mindenféleképpen érdemes arra, hogy az Intimitás útvesztőiben válaszoljak rá. Bár tömören fogalmaz, soraiból néhány alapinformációra támaszkodhatunk: 1. a váláshoz kapcsolódó „kudarc- és pánikérzése” arra utal, hogy házassága és válása jelentősen hozzájárulhatott az orgazmus-zavar kialakulásához. Erre maga is gondolt, mert megjegyzi, hogy házassága sem hozta meg számára a szexuális aktus során átélhető orgazmus élményét. 2. Hogy a testi örömök mennyire összefüggenek a lélek más területeivel, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megnevez egy nagyon fontos lelki tényezőt, az önbizalomhiányt, ezzel azt sugallva – helyesen – hogy az önbizalom és a szexuális örömre való képesség szoros viszonyban állnak egymással. Ezt támasztja alá a „selejtesség” önstigmája is. Bár idézőjelbe teszi, mégis megrázóan szomorú, hogy még most is ezzel a jelzővel írja alá a nekem írt levelet. 3. Maszturbál, és vélhetően ez orgazmus-készségét bizonyítja. 4. Új partnerével megvan a lelki és testi összhang, gyengédség, szeretet, pozitív jelzés. 5. Szeretné megoldani az orgazmus-problémát, sőt: „nagyon erős elhatározás” él magában, hogy változtasson a helyzeten. Ha csak e tényeket vizsgáljuk, igen jó prognózist alkothatunk, hiszen megvannak azok az alapvető körülmények, amelyek szükségesek a változáshoz. Igaza van, valóban „mély lelki gát” nehezítheti a szexuális élvezet kialakulását, de talán nem olyan mély ez a gát, mint gondolja. Ahhoz, hogy megszűnjön ez az akadály, bizonyára hatékony pszichoterápiára lesz szüksége, amelynek keretében megtörténhet a férfiakkal való viszony sikeres feldolgozása. Emellett, új kapcsolatában sok gyakorlásra is szüksége lesz, szexológiában jártas pszichoterapeuta segítségével. A levelében leírtak ismeretében nem kétséges a számomra, hogy képes lesz orgazmusra szeretkezés közben is. Üdvözli Gerevich József
Mintha az én történetem lenne, egy évvel ezelőttről.
Nekem az segített, hogy ki tudtam mondani a férfinek, akit szeretek, hogy nekem eddig nem volt hüvelyi orgazmusom. Nagyon nehezen hagyta el a mondat a számat, próbáltam kikerülni, elkerülni. Nem hagyta. Azelőtt soha nem mondtam, igaz nem is kérdezte senki. Ő igen. Mondta, hogy nyilván nincs semmi bajom, hisz máshogy van orgazmusom. Természetesen állt hozzá.
Annyira felszabadított, hogy beszéltem róla, és a szerelmem reagálása is könnyed volt, hogy egy hónapon belül volt hüvelyi orgazmusom.
39 és fél évesen először.
Szóval hajrá! Talán csak beszélni kell…
Róza