Kedves Doktor Úr! Úgy érzem, az egész katolikus egyházzal hadakozom. Sok erőmet veszi el és falakba ütközöm. Tizenhárom éve vagyok házas, van két fiúnk, általános iskolások. El szeretnék válni. Szépen megbeszélni és különválni. Hiába vagyok hívő, akkor is. A férjem sokat foglalkozik a fiúkkal, szeretném, ha ő is és én is sokat lennénk velük, de külön. A házasságunkat nem lehet megmenteni, mert nem szeretném. Szabadon akarok gondolkodni. Eddig nem igazán beszéltem, csak éltem csendben egy férfi mellett. Ő egyre szigorúbb vallási elveket vallott, én egyre liberálisabb lettem. Volt külső kapcsolatom, már nem szégyellem magam miatta. A férjem sokat bántott szóban, minősítette az olvasmányaimat, a családomat, a megnézett filmeket, egyáltalán a gondolataimat. Sokszor csak csöndben voltam. Egy ideig azt hittem, akkor így kell élni, aztán jól éreztem magam máshol. Most érzem azt, elég volt, nem szeretném ezt tovább tűrni. Megkésett személyiségfejlődés, mondta egy szakember rám. Amióta itthon végre kimondtam, hogy szeretnék elválni, még durvább minősítéseket kapok. A férjem Isten nevében oszt igazságot, bűnösnek tart. Szerinte bocsánatot kell kérnem, és ő megbocsát. Válás pedig nincs, a keresztre esküdtem meg. A gyereknevelésre alkalmatlan vagyok, mert egy erkölcsi fertő, ahogy gondolkodom és élek. Nyilván ez nem így van. A férjem egyre rosszabbul van, és egyre többet imádkozik. Én járok pszichológushoz, ő utálja a pszichológiát. Sajnos a férjem a gyerekek elé viszi a kérdést, hiába kérem újra és újra, hogy ne tegye. A nagyfiam az apjával azonosul (mama, válás nincs), a kisfiam hozzám bújik, és nem beszél. Sokszor azt gondolom, menekülj, te asszony! Van két gyermekem, és van egy egzisztenciális szorongás. És vagyok én, akinek el kellene indulni, bízni az új életében és nem félni. Jelenleg nincs hová mennem. A lakáshitelt fizetni kell, emellett csak egy albérlet rezsijét tudnám fizetni. Közben azért elkezdtem spórolni, de eltart egy ideig, míg összegyűlik kellő pénzösszeg. Anyagi okok miatt nem lehet maradni, azt látom. Milyen tanácsot tudna nekem adni, doktor úr? Üdvözli Róza
Kedves Róza! Ha jól értem levelét, a férjével való házassága során útjuk kétfelé haladt. Férje ott maradt, ahol elindultak, míg maga jelentős változáson (érési folyamaton) ment keresztül. Ma ott tart, hogy számos jelentős kérdésben másként gondolkodik, mint a férje. Ez az egyik probléma. A másik, hogy férje nem fogadja el a maga másságát, és nem fogadja el azt sem, hogy elváljanak. Ráadásul nem érti, hogy maga miért nem veti alá magát az ő akaratának, illetve miért nem fogadja el a katolikus egyház általa közvetített elveit. Különösen megnehezíti a helyzetét, hogy két gyermeke is van, akikért felelősséggel tartozik, és akiknek elvesztésétől és sérülésétől is fél, bizonyára joggal, hiszen férjével való konfliktusa a gyermekek előtt zajlik. Férje mintegy szövetségeseket lát gyermekeiben maga ellen, és ez igencsak aggasztónak látszik. Bár csak burkolt utalás van erről levelében, de kikövetkeztethető, hogy férje arról is tud, hogy a maga életében nem ő az egyetlen férfi. Narcisztikus sérelméből fakadó indulatai is közrejátszanak tehát agresszív viselkedésében. Mindezt tetézi az anyagi helyzete, hiszen nincs elég pénze, jövedelme, hogy önálló életet kezdjen. A leginkább vízválasztó a kapcsolatukban az a pillanat lehetett, amikor kimondta, hogy válni szeretne. Olyan férjnek mondta ki, akinek a válás szó nincs a szótárában, sőt, bűnnek tekinti azt. Ez hát a helyzet. És mi a megoldás? Valószínűleg nincs minden szempontból jó megoldás. Legelsősorban nagyon gyorsan olyan helyzetet kellene teremteni, hogy a gyermekek minél kevésbé legyenek traumatikus élményeknek kitéve. Miután nincs hová vinni a gyermekeit (és kérdés, hogy magával mennének-e), békét kellene kötnie a férjével, bármennyire is fényévnyi távolságban vannak egymástól. A továbbiakban kerülni kellene a nyílt vitákat, a hangos veszekedéseket, a gyermekek felhasználását a szülők konfliktusának megoldásában. E cél érdekében fegyverszüneti megállapodást kellene kötnie a férjével. Egy átmeneti konszolidált időszak mindkét fél számára lehetőséget ad a helyzet alaposabb átgondolására, magának arra, hogy megerősödjön, és megteremtse a feltételeit a szétköltözésnek, ha mindenképpen így dönt. Még egyszer hangsúlyoznám: a gyermekek szempontjai most a legfontosabbak. Üdvözli Gerevich József
Kedves Emberek!
Öt hónapja, hogy elköltöztem otthonról. Pár héttel később észrevettem, hogy semmi energiám nincs. Elfogyott. A döntés lenullázott, csak ültem és rosszabbul éreztem magam, mint annak előtte. Nem értettem, erre nem számítottam. Többen kérdezték, na milyen? Ezt akartad, akkor jól vagy, ugye?
Nem voltam jól. A magány, és az egyedüllét földhöz vágott. Mardosott a bűntudat, és türelmetlen voltam magammal. A következő lépéseket akartam megtenni (pl válóper beadása), de nem bírtam. A gyerekeim zaklatottak voltak, a férjem naponta írta a leveleket, hogy haza kell mennem. Sokat sírtam. Gyászoltam az otthonomat és a családomat. Semmi rendszer nem volt a gyerekeim napjaiban, úgy éreztem káosz az életünk.
A szerelmemről kiderült, hogy újra a régi barátnőjével kavar. Aznap, mikor megtudtam, azt hittem végem van. A barátaim egyből felsorakoztak mellettem és folyamatosan biztosítottak a szeretetükről. Két hét után feltápászkodtam. Van két gyerekem, szükségük van rám. Újra elkezdtem járni pszichológushoz, hiba volt abbahagyni.
Sokat változtam az elmúlt hónapokban. Egyszerre kettő embert gyászolok. A férjemet (hiába akartam én elmenni, akkor is el kell gyászolnom) és a szerelmemet. A kettős gyász ellenére, most jobb velem lenni, mint hónapokkal ezelőtt. Sok pozitív visszajelzést kapok, de magam is érzem, végre valódi a mosolyom. Meglepő módon akármekkora az egzisztenciális bizonytalanság, kisebb bennem a szorongás. A jelenben élek, lassabban mennek a napok. Sok jó élményem volt nyáron. Egy percig nem bántam meg, hogy eljöttem otthonról. A gyerekeim jobban vannak, de vannak nehéz pillanatok. Biztos otthonunk még nincs. A férjem nem változik. Naponta kéri, hogy menjek haza, mert az lenne a praktikus döntés. Nem megyek, ott nem voltam boldog.
Tanulok egyedül élni. Új érzés, hogy magamnak is jó társa lehetek. Ha ez sikerül, másnak is jó társa leszek. Bízom benne, hogy lesz otthonom, társam, családom. Reményteljes vagyok!
Üdvözlettel: Róza
Köszönöm a kommentet. Pár napja megírtam, hogy egy hónapja elköltöztem otthonról.
Jelenleg mély bűntudattal küszködök, amit a férjem (látod mit tettél a gyerekekkel) és a nagyfiam (mama hárman szívnak miattad) táplál. Férjemmel próbálok nem foglalkozni, de a nagyfiammal ez nem célravezető. Most ez van.
Üdv!
Sok érdekességet olvastam itt,és be kell vallanom,nem szórakoztatott az,hogy mindenki mennyire másként éli meg a valóságot.Ismét hozzászólók,mint ezt már egy másik alkalommal tettem,és ismét ,ha ugy tetszik szembe kell menjek a szakértővel,és rálátásával..
Mediátorként nagyon sok házasságot ,kapcsolatot,problémát,sínre tettem,és szeretném hinni,hogy most is tudok egykét értelmes dolgot mondani..
Nos tehát.-
A probléma ismét komoly mélységekben van,és érint több egyéb problémakört..vallás,egoizmus,gyermeknevelés,egy esetleges uj kapcsolat,netán válás.Ebben az esetben nem megoldás kiemelni a körből egyet-egyet,hiszen mindegyik összefüggésben,és együtthatóan jelen van.Tehát globálisan kell kezelni.Nem szerencsés a szakértő részéről azt a tanácsot adni,hogy a gyerekek mindenekelőtt…
Kedves Róza-egy élete van,ezen gondolkodjon el.és mérlegeljen,gondolkozzon reálisan.házassága periférikus helyzetben van,menthetetlenül.tehát mint perspektíva csakis a külön út járható.Jelenleg a jövőképet azért nem látja,mert gondolatait a jelen problémák megoldása uralja,és ez így van jól.Gyermekei fel fognak nőni,és meg fogják érteni,hogy mi,miért történt.Ehhez elegendő lesz egy kiadós,és őszinte beszélgetés velük.Ha az ön élete rendbe lesz,a gyerekek élete is,higgye el.Csak miattuk,és értük nem szabad a mártírságot választania,mert ezt rövid időn belül megbánná. Miután súlyos teher a házassága,itt nincs idő várni.Azonnali,és radikális megoldás kell,mert ez esetben az idő pont ön ellen dolgozik.Sem maga miatt,sem a gyerekek miatt ne várjon semmivel,mert a helyzet idővel egyre tarthatatlanabbá fog válni.és minden egyes nap keserűbben fog telni.Férje kísérletet fog tenni helyzete ellehetlenítésével,hiszen őn ellene fordult,ha ugy tetszik elárulta azt,amit ő képvisel.Mindenképp tegyen intézkedést arra,hogy hivatalos szerv rögzítse az állapotot,ami azért fog kelleni,hogy a későbbi válási folyamatkor tetteinek bizonyítéka legyen.Addig is valós megoldást jelenthet ha férjével nem ellenkezik,hiszen meglátásom szerint minimális ok is elegendő lehet,hogy férje fizikailag is bántalmazza.Mielőbb ,és haladéktalanul tegyen intézkedéseket arra,hogy ezt a fenntarthatatlan állapotot megszüntesse…hiszen mint már mondtam..önnek is csak egy élete van,és ezt joga van nyugalomban,netán szeretetben élni..
Emlékszem arra a pontra, mikor elhatároztam, hiába kevés a pénzem, albérletbe megyek. Nem csak este, még reggel is emlékeztem a sok bántásra. Mára elfelejtettem aznap mit mondott a férjem. Csak az érzést és a fájdalmat tudom előidézni.
Miközben kerestem az albérletet, rájöttem, mintha nem is a pénz lett volna eddig az akadály. Meg kellett hozni a döntést. Szerintem nem lehet olyat tenni, ami miatt jogos lehet a másik lelki (bármilyen) bántalmazása.
Hetekig kerestem az albérletet, osztottam-szoroztam, aztán megtaláltam. Rá egy hétre szólt a húgom, elmegy vidékre dolgozni, rezsiért odaadja a lakását jó pár hónapra. Hónapokig nyafogtam, hogy valaki adja nekem kölcsön a lakását ingyen, és mikor elengedtem az irracionális ábrándozást, megérkezett.
Két hete költöztem.
Hiába szerettem volna, nagyon fáj. Gyászolom a családom, és nincs otthonom. Ez így normális.
A kisebbik fiam sokat van velem, a nagyobbik kevesebbet. Ő haragszik és szeret egyszerre. Nem baj, legalább kifejezi a megrendülését. A férjem sincs jól, amikor teheti belém rúg. Erkölcsileg most is próbál megítélni, de a gyerekekkel csak ritkán szórakozik. Remélem idővel békességben tudunk beszélni. Sok bennem a félelem és a kisebbségérzés, de szeretnék bízni benne, hogy talpra tudok állni és lesz még otthonom és családom.
Egy éve van egy szerelmem. Örülök neki, hogy van!
Üdvözlettel: Róza
Kedves Emberek!
Köszönöm a sok kommentet és az érdeklődést.
Amint tudok, jelentkezem. Most a kellős közepén vagyok az életemnek.
Üdv: Róza
Kedves Róza!
Már írtam Neked régebben, érdekel, hogy hol tartasz a most?
Elolvastam a pszichiáter tanácsait még néhányszor, és lehet, hogy abban óvatosan arra utal, hogy egész egyszerűen vágd át a férjedet, de nagyon! Miért? Mert megérdemli!!! Nem szeret sem téged, sem a gyerekeket (szerintem) Különben nem használná fel őket.
Játszd el a pszichopatának, hogy minden rendben van, mégsem akarsz válni. Szereted. Közben valahogy leplezd a hányingered.
Tereld el a figyelmét!!! (Legalább leszáll a gyerekekről is)
És akkor…, gyűjtsd a pénzt, nézd az albérleteket, tájékozódj nyugodtan. Gyámügy, Gyermekjóléti Szolgálat, Fórumozz velünk :-))…
Vele teljesen feleslegesen erőlködsz, hiszen hülye. Pont ezért fog sikerülni Neked!
Kedves Tóth Gergő !
Leveledbe csúszott egy kis hiba, nyilván véletlen.
Róza sehol sem ír levelében új partnerről, Te meg tényként kezeled. “Volt külső kapcsolatom” ill. lejjebb: “aztán jól éreztem magam máshol”. Vagy Te esetleg többet tudsz?
Így talán feltételezhetnéd azt is, hogy a durvaságok, a megalázás, talán már a megcsalás előtt is jelen volt a férj részéről. És bizony, ha a férje ezeket elkövette ellene (minősítette az olvasmányait, a családját, a megnézett filmeket – ami azért csúnya dolog, akárhogy is: bántalmazás), akkor ő ilyenkor Rózát nem szerette (illetve, ahogy te fogalmazol: a sötét oldalát nézte – bármit is jelentsen ez).
Elképzelhető, hogy az is elkerülte a figyelmed, Rózának nem a vallásossággal, a vallás felé fordulással van baja. Jóval inkább a vallás, a szeretet álarca mögé bújt képmutatással, egy képzelt erkölcsi magaslatról történő igazságosztással van problémája.
Tényleg észbe kaphatna már ez a Róza, biztos nem figyel a gyerekeire, csak az ösztöneit követi… Jaj, ne már! Kedves Gergő! Ugye lehet, hogy egy picit egyoldalú az értelmezésed?
És érdekes lenne nyilván meghallgatni mit gondol a férj, de szerencsére ez Róza “oldala”, talán ezt még nem kontrollálja…
Kedves Róza!
Egy picit egyoldalú történet ez így. Alkalmasint a férjed azért durva, mert megcsaltad és az, hogy a vallás fele fordul normális reakció ebben a helyzetben. Figyelj a gyermekeidre! Ők mit mondanak? És kérleg gondolkodj el azon, hogy nem az új partner miatt adod-e fel a férjed? Mindenki egyszerre fekete és fehér, hogy melyik oldalát nézzük azon múlik, hogy épp szeretjük-e.
Kedves Róza!
Sokáig gondolkodtam, hogy beleszóljak-e a fenti vitába. Nehéz döntés, egyoldalúan ismerjük a történetet.
Lelki terrorban éltem én is, bár nem ilyesféle, “vallás által támogatott” lelki terrorban, csak amolyan egyszerű, hétköznapi megaláztatásban.
Évekkel a válás után jó a kapcsolatom a volt férjemmel, igaz majd ezer km választ el bennünket. Utólag úgy érzem, más hozzáállással könnyebb lett volna az életem vele. A válásunkat is elrendezhettük volna békésebben, ha már muszáj volt. Egyébként egy MEDIÁTOR segített végül. Nagyon tudom javasolni, a mediátor nem pszihológus, nem kutat lelkünk mélyén, egyszerűen és logikusan segít a dolgokat közös nevezőre hozni. Családsegítő központban, vagy akár az interneten lehet ilyen személyt találni. Maximum 4 alkalommal találkozik a kliensekkel, 1-1 óra időtartamra. Szinte hihetetlen, hogy ne segítene.
Tudom, ilyen helyzetben mindenféle információ segíthet a döntésben, legyen az pro vagy kontra. Mindkét eset a környezetemben történt, szinte szemtanuja voltam az eseményeknek.
Egy ismerősömnek rendes férje volt, a két gyerek iskolás, 8 és 16 évesek. Kis kertjükben az asszony gyógynövényeket termesztett. Szabadidejében festegetett. Aztán egyszer csak elkapta valami fanatikus szenvedély a “természetes gyógymódok” iránt, egyik hálózatépítő cégtől a másikig rohant, szinte hetente váltva azokat, mindig egy jobbra, tökéletesebbre. Családját elhanyagolta, végül elköltözött tőlük, mondván a férje nem hagyja őt fejlődni. 2 év alatt 24 albérletet járt végig, munkája nincs, keresete nincs, családjával megszakadt a kapcsolata. De van több száz ismerőse az internet-en, ahol minden egyes közösségi portálon regisztrálva van. Teljesen kicsúszott a talaj a lába alól.
A másik történet egy vallási fanatikus feleségről szól. Kedves, szerény férje a kollégám volt. A férj egy gyermeket szeretett volna, az asszony annyit, amennyit isten ad. A férfi már a második gyerek után magába roskadt, de a gyerekek jöttek egyre, összesen 6. Ha otthon vitára, veszekedésre került sor, a feleség zsoltárokat énekelt hangosan, hogy ne hallja a férjét. A férfi először súlyosan megbetegedett. Felgyógyult testileg, de lelkileg nem. Ő sem akarta lehagyni a feleségét, a családját, de velük sem tudott élni. Pár évvel ezelőtt, egy karácsony előtti napon önkezével vetett véget életének. Mindenki nagyon megrendült, aki ismerte.
Tanácsot adni nem könnyű, legfeljebb csak azt tudom mondani, hogy mérlegelni, mérlegelni, mérlegelni. Egy rövid időre, 1-2 hétre távolra kerülni a családtól, egyedül végiggondolni a dolgokat jót tenne. Biztos van egy vidéki barát vagy rokon, akihez el lehet menni, nagyokat sétálni és gondolkodni.
Furcsa ez az egész, nem hiszem, hogy az igazi vallásról szól. A jelenlegi pápa vagány, mosolygós, nyitott. Egyre több követője van, mert nem rideg, nem fanatikus, hanem tele van szeretettel.
Ha tudunk nevetni a dolgokon, az is segít. Ismeri a Simpson család című rajzfilmsorozatot? Simpsonék szomszédja, Flanders is egy vallási fanatikus. Nevessen rajta egy jót! Segíteni fog egy kicsit megkönnyebbülni.
Sok sikert kívánok bárhogy is dönt!
Kedves Róza!
Szüleim példáját tudom elmesélni neked tanulságul.
Mindig is volt gond a házasságukkal, anyum egy érzékeny, lelkizősebb ember, apukám jó értelemben vidéki parasztgyerek, egyszerű, de okos is. Nem jó párosítás.
Mindig feszültek az ellentétek. Aztán eljutott egy olyan szintre dolog, amikor már pofon csattant, vasaló repült…
Húgommal 10 évig kérleltük őket, hogy ez így nem állapot, vagy orvosolják, vagy váljanak. Ahogy mondtam nekik: “ha elszeretnél jutni A-ból B-be akkor nem ülsz egy lerobbant autóban, vagy megszerelteted, vagy veszel másikat”.
A 30. házassági évfordulójukon mondták mi, hogy külön mennek. Addigra én elmenekültem otthonról, húgom eltanulta a játszmákat, apu és anyu meg különböző pszihikai és fizikai betegségektől hemzsegett. Nem mertek lépni, osztozkodni.
1,5 éve külön vannak, megnyugodtan, nincsenek túl rajta, de jobb nekik a napi szintű stressz nélkül… és nekünk is, a gyerekeknek. Jobb két nyugodt szülő külön, mint két ideggörcs, akihez szólni sincs kedvem.
Nem kell csapot-papot feledve elmenekülni, mert akkor ön kerül nehezebb helyzetbem én egyetértek a doktor úrral, miszerint kössenek békét, egyezzenek meg a feltételekről és aztán intézzék a válást. Gyűlölködve nehezebb lesz.
Kedves Róza!
Leveledből úgy tűnik nekem, hogy pontosan tudod mit akarsz és mit kell tenned. A következményektől való félelem tart csak még vissza.
Rajtad kívül senki sem tudja mi a helyes neked. Bárki aki itt hozzászól csak a saját szűrőjén keresztül látja a helyzetedet és ad tanácsot. Óvnálak bárki tanácsát is elfogadni, még az én véleményemet is kérdőjelezd meg.
Kérdésedre válaszod benned van. Tudod mit kell tenned a saját, gyermekeid és még a férjed érdekében is.
Tudom, hogy mélységesen elrémíszt a jövőt fedő homály akármerre is indulsz.
Ha elhagyod férjed nem tudod, hogy hogyan fogsz megélni, nem tudod, hogy gyermekeid követnek -e.
Ha maradsz, nem tudod, hogy fogod bírni a megaláztatást, a bujkálást, a néma terrort.
Akár maradsz, akár mész, mindkettőnek ára van. Azt kell eldöntened, hogy mi a fontos neked és rajtad keresztül szeretteidnek és mekkora árat vagy hajlandó megfizetni érte.
Onnan már egyszerű a dolog. Ha tisztában vagy azzal, hogy mit miért teszel, mit nyersz vele és mibe kerül a maradék már csak a hideg vérű kivitelezés.
Ülj le, szedd össze gondolataid, hozd meg a döntésed és vállald érte a felelősséget.
Sok embert ismertem akik szabadságra vágytak, csak azt felejtették el, hogy a szabadságnak ára van. Ez az ár a tetteinkért vállalt felelősség.
Úgy tűnik megérettél arra, hogy felelősséget vállalj tetteidért, de ez a terület talán még ismeretlen számodra és megrémiszt. Ha így van, megpróbálkoyhatsz bébi lépésekkel, hogy növeld erőd, ha erősnek érzed már magad itt az idő, hogy lépj. Ez alatt nem azt értem, hogy elhagyod férjed, hanem, hogy azt teszed, amit tenned kell.
Én dolgozom párokkal és tudd, hogy sikerült ennél is reménytelenebb helyzetben megfordítani párkapcsolatot.
Nagyon örülök, hogy kérsz segítséget másoktól, mind a pszichológusodtól, mind a nagyvilágtól. Sokan vagyunk itt veled és küldünk sok szeretet és erőt, hogy meg tudd oldani ezt az embert próbáló feladatot, amit a világ eléd rakott, hogy erősödj, hogy tudd mi a fontos.
Csókollak,
Károly
Örülök a sok hozzászólásnak. Annak kevésbé, hogy ennyi indulat képes felszabadulni egy racionálisan megvitatandó kérdésben, de nyilván miden egyes indulatnak megvan a maga története. Nem vagyok híve a szabadságharcoknak, semmilyen harcászati analógiának, amikor emberi kapcsolatokról, és főleg, családi kapcsolatokról van szó. Ezért sem tudtam Rózának harcot ajánlani, bár belátom, hogy az ő levele megfogalmazásából talán ez egyenesen következne. A harc hatalmas áldozatokkal, súlyos sérülésekkel jár. És az ilyen típusú harcokba leginkább a legvédtelenebb és legártatlanabb emberek “rokkannak” bele, a gyermekek. Én a józan, átgondolt, fokról fokra fejlődő érdekérvényesítés és együttműködés híve vagyok. Nem hiszem, hogy a Róza által felkínált, fehérre-feketére festett népmesei értelmezésből kellene elfogadnunk. Én nem látom ördögnek a férjét. Bár kétségtelen, hogy rigid gondolkodású ember lehet. Mégis együtt kell tudni működni vele. Nem hiszem, hogy Róza minden együttműködési lehetőséget kihasznált. Levele nem erre utal. Az ügyvéd bevonását nagyon jó ötletnek tartom. Mondhatni azt is, a jogi helyzet és lehetőségek tisztázása alapvető fontosságú. És még egyszer: nagyon köszönöm – Róza nevében is – az érdeklődést, a bátorítást, a neki való szurkolást! Gerevich József
Kedves Gerevich József!
Kívánom Önnek, hogy megtapasztalja, milyen lelki terrorban, örök elnyomásban élnie. És igazán kíváncsi lennék, ha ilyen körülmények között, testileg, lelkileg megalázva, elnyomva kellene élnie, vajon azután is hasonló jó tanáccsal szolgálna-e???
A gyerekek érdekeit nem az szolgálja, hogy úgy nőnek fel, hogy ezt a családi mintát látják, ahol férfi bármit megtehet.
De lehet, ezt csak azért írom, mert nő vagyok..
Felháborítónak tartom a “szakvéleményét”.
Ez nem a középkor.
Kedves Roza!
A pszichiater azt tanacsolja, hogy a gyerekek szempontjai a legfontosabbak. Ebben tokeletesen egyet ertek vele es pont ezert mihamarabb valj el a ferjedtol. Sajnos ha maradsz ugy gyermekeid egy rosz hazassag peldakepet fogjak megtanulni es nagy a valoszinusege, hogy kesobbiek folyaman ezt a peldat fogjak kovetni a sajat hazassagukban is. Igy nem eleg, hogy te szenvedsz egy rossz hazassagban, de konnyen lehet, hogy a gyermekeid jovojet is tonkreteszitek ezzel a rossz peldaval. Jo ideig en is probaltam a ferjem mellett maradni, gondoltam amig a gyerekek meg nem nonek addig csak kibirom. Azt hittem nekik teszek jot ha csaladban nonek fel. Majd egyszer csak a fiam hasonlokeppen kezdett el viselkedni mint az apja, a kislanyom aki abban as idoben meg csak 9 eves volt, mar azt mondta, hogy he szoljunk semmit akkor hatha nem lessz baj.
Ra kellett dobbennem, hogy nagyon gyorsan lepnem kell, nem csak a magam, hanem a gyermekeim erdekeben is. Kemeny 7 evig tartott a valoperunk, de megerte. Ma mar nyugalomban elunk a gyermekeimmel akik evek ota nem allnak szoba as apjukkal. Ez persze szomoru, hiszen jobb lenne, ha egy szereto apjuk Leanne, de csak azota van nyugalmunk miota a birosag tavoltartasra kotelezte a volt ferjem azzal a feltetellel, hogy csak akkor johet a gyerekek kozelebe, ha azt a gyerekek kezdemenyezik, egyebbkent nem.
Sok sikert es kitartast kivanok a jovore nezve
Kedves Róza!
Igaz férfiként talán nem vagyok annyira hiteles ebben a témában, de azt kell mondanom, önnek harcolnia kell! Mégpedig hideg fejjel, felkészülten és félelem nélkül. Keményen mint egy ANYATIGRIS, aki a gyerekeit és magát védi. Az ön férje a vallás ájtatos köntösébe burkolja brutális egoizmusát. Ezzel próbálja önt félelemben és mageláztatottságban tartani. Ezt szinte minden pillanatban érezteti és hangsúlyozza. Az egyik dolog, amiben felkészülhet a harcra, ha azzal vág vissza, amivel ő takarózik. Egyetlen dolog van, ami erősebb a katolikus vallásnál egy hívő szemében. Maga az Isten és az ő szavai. Ezt pedig a Bibliában megtalálja. Olvassa el az újszövetséget és abban megfelelő számú idézetet talál, ahol a nő jogaira is kitérnek. Ezekkel vissza tud vágni és időlegesen meg tudja magát védeni. A fenti hölgyek nagyon jó meglátásokat írtak le, csak annyit tanácsolnék, hogy tanuljon meg harcolni. Taktikusan, okosan és keményen. Olyan embereket keressen, akik támogatják ebben. Kitartást és Erőt!
Kedves Roza!
A pszichiater azt tanacsolja, hogy a gyerekek szempontjai a legfontosabbak. Ebben tokeletesen egyet ertek vele es pont ezert mihamarabb valj el a ferjedtol. Sajnos ha maradsz ugy gyermekeid egy rosz hazassag peldakepet fogjak megtanulni es nagy a valoszinusege, hogy kesobbiek folyaman ezt a peldat fogjak kovetni a sajat hazassagukban is. Igy nem eleg, hogy te szenvedsz egy ross hazassagban,
Kedves Róza! A pszichiáter tanácsait tartsa meg magának !Nagyon hasonló helyzetben voltam ,exem folyamatosan terrorban tartott, mindenkit el távolított mellőlem, hogy ne lássák mit csinál velünk. Hónapokon keresztül tűrtem a mocskolódásait, semmi nem volt jó ! Minden este mikor haza jött menekülni kellet előle ,mikor el aludt akkor mentünk haza ,féltünk tőle !! 22 év után ő mondta hogy váljunk el többször is ,mikor elé tettem a válóperes üres papírt utána még rosszabb volt .Nagy családdal voltam három gyerekem van ! Próbálta elemem fordítani őket a nagyobbik gyereknél sikerült a két kisebbik velem van ! Ott hagytuk ,el költöztünk jó messze tőle ,albérletbe vagyunk dolgozom és nyugodtan élünk ! Válunk, sosem kereset minket a gyerekekről is le mondott nem kell neki ,de fizetni sem akar ,négy tárgyaláson vagyunk túl egyszer jelent meg ! Sokkal hamarabb kellet volna el válni ,de mindig a gyerekeket néztem ,s nem akartam hogy apa nélkül nőjenek fel .Hiba volt !! Tanácsot adni nehéz ! De amikor van lehetőséged ne haboz ,lépj mert tettlegesség lesz belőle !! Nehéz elindulni de tedd meg ! Inkább nélküle , mint szenvedni és össze omlani egy olyan ember miatt, aki nem tudja értékelni a családját !! minél hamarabb LÉPJ !!!
Úgy látom, többen nem értik a valódi problémát. A férj alkalmatlan bármire, a normális kommunikációtól kezdve az együttműködésre, megértésre. Ahogy írták előttem, ez lelki terror a vallás mögé bújva. Ez egy egészségtelen családi élet, senkinek nem tesz jót. Javaslom a gyámügyi hivatal megkeresését, keresni kell egy normális gyámügyi ügyintézőt – vannak. A válást be kell adni. A válást akkor is kimondják, ha a kedves férj nem akarja, és bár tudja késleltetni, elhúzni nem tudja. Meg kell keresni egy ügyvédet előtte, akinek fel kell vázolni a helyzetet. A házból, ha közös tulajdon, nem biztos, hogy bölcs dolog elköltözni gyerekkel vagy anélkül, mert a magyar jog elég faramuci, és értelmezheti úgy is, hogy aki elment a közös ingatlanból, meg tudta oldani a lakhatását, és a bentmaradónak ítéli a házat… (ezért is kell az ügyvéd). Továbbá a pszichológust hagynám, helyette kineziológushoz járnék el, és vinném mindkét gyereket, mert sokkal hatékonyabb eljárás. (mindkettőt csináltam – tudom). Szét kell válni anyagilag külön, megosztani rezsit, hálószobát, de még a hűtőben a polcot is. Kurva nehéz lesz, de megéri, és csak elindulni nehéz (tudom, 2,5 évem ment rá.. 😛 🙂 Hajrá!
Én Dobos Ibolyának adok igazat,szerintem az Ő válaszát fogadd el!!!! Amit a pszichológus mondott,az neked nem segítség volt,szinte azt tanácsolja szenvedj csak tovább,addig amíg a végén tettlegességig fajul az egész!! Azt ne várd meg,lépjél minél hamarabb és fel a fejjel hidd el jobb élet vár rád!!! Sok sikert hozzá
Én ezt a helyzetett végig csináltam amig az Exem egy másik nöt nemtalált. Korábban nem hagyta, hogy dolgozzak pedig mindig hitelünk volt, az én életemben nem volt 3- ik személy és 32 évig tartott a szomoru életem. A mai eszemmel nem csinálnám mégegyszer végig. Nekem is 2 gyerekem volt és én is miattuk csináltam végig. Válásom után csak tanácsot szerettem volna a kislányomtol kérni és egy het mulva közölte most ráérek. Én azt üzenem nyugodtan nyugodtan váljon el. Velem a válással csak jó dolgok történtek és most a saját döntéseim szerint élek anyagilag talpraáltam söt nyugodtan hajtom le a fejemet nincs hitelem viszont ö ott maradt az adóságba amit 13 év után sem tudott kinyögni. Tiszta szivemböl kivánom, hogy sikerüljön.Üdvözlettel Vali.
Kedves Róza! A pszichiáter tanácsa egy marhaság!
Ráadáasul férfi, szerintem nem is értett meg Téged.
A gyerekek biztos, hogy veled mennének. Amit a férjed csinál, nem más mint lelki terror. Mivel a gyerekeket is felhasználja, igy őket is bántalmazza. A nagyobb is csak azért tesz úgy mintha az apja mellett állna, mert fél tőle! (Szerintem) Ők lélegeznének fel a legjobban, ha megszabadulnál a pszichopatától. Ne félj elindulni! Ennél a helyzetnél
egy albérlet is sokkal jobb. Később majd hozzájutsz azokhoz az anyagiakhoz, amik járnak Neked. Gyermekjóléti Szolgálat, és hasonló intézményeknél jobb tanácsokat fogsz kapni…
A gyerekek sokkal konnyebben tul lesznek rajta,mint hinned! Ha mar utalod azt az embert,akkor most lepjel! Te mindig gondolj masokra,ugy-e…….? De rad ki fog gondoln? Azt hiszed a gyerekek,ha felnonek halasak lesznek,hogy egy idegroncs mar az anyjuk???Egy fenet! Lepj!
Szerintem nagyon jó tanácsot adott a doki ,én igy csinálnám a nő helyében és biztosra veszem hogy igy ő is nagyobb trauma nélkül könnyebben tudja majd véghez vinni a különválás után a saját életét ,na persze ha okosan és türelmesen kitartóan megküzd a célért…mert itt most a SZABADSÁGA a cél .-szerintem..de megvalósitható dolog és ez a lényeg!
Azt hittem tud tanacsot adni egy valsagban levo nonek aki csak jobbra vagyik ,de On csak arra biztatja tartson ki es legyen elete vegeig egy martir , aki hazassagban el mert igy helyes.