Tisztelt Doktor Úr!
Nehéz megfogalmazni a gondjainkat úgy, hogy ne mi próbáljuk levonni a következtetést.
Egy közepes nagyságú város környékén élő “negyvenes” házaspár vagyunk. Kapcsolatunk elején minden a legnagyobb rendben volt a szexuális életünkkel. A problémák harmadik gyermekünk megszületése után (kb. 10 éve) kezdődtek. Mindkettőnkben erősen munkált a megfelelési vágy. Én meg akartam felelni, mint férj és családjáról gondoskodni tudó apa (voltak komoly anyagi problémáink is), a feleségem pedig, mint anya és feleség. Talán emiatt váltunk meglehetősen stresszesekké. A szexben egyre gyakoribbá vált, hogy a korai magömléseim következtében a feleségem nem jutott el az orgazmusig (néha még a közelében sem járt). Először azt gondoltuk, hogy magától megoldódik ez a gondunk. Telt az idő és nem történt semmi változás. Talán még rosszabbra fordult a dolog, mert egyre ritkábban próbálkoztam már a kezdeményezéssel is. Ekkor (mivel éreztük, hogy ez nem jó irányba visz) utánanéztünk néhány szakkönyvben, mi tévők legyünk. Megpróbáltuk az ott javasolt technikákat alkalmazni, gyengéd simogatás, türelmes, hosszúra nyújtott előjáték. Ebben vagy nem voltunk eléggé kitartóak, vagy már elkéstünk e technikáknak az alkalmazásával, mert ezek sem vezettek eredményre.
E levelem kiváltó oka mégsem konkréten ez, inkább az, ami mostanában történik.
Arról, hogy van szexuális életünk, gyakorlatilag már hónapok óta nem is beszélhetünk. Bennem már olyan mértékű a gátlás, hogy kezdeményezni egyáltalán nem is merek, annak ellenére, hogy a férfiasságom vágyik a szexre. Szervileg szerintem rendben vagyok, mivel a bennem lévő vágy gyakran okoz nálam merevedést.
A feleségem sem kezdeményez, azt mondja, túlságosan sokszor becsapódott az orra előtt az a bizonyos ajtó. Hosszú idő óta nem talált örömet a szexben és most arra panaszkodik, hogy az életöröme is kihunyóban van. Teljesen megváltozott, a hétköznapi örömök sem hozzák lázba. Az érdeklődése szinte teljesen megszűnt irántam.
Fontosnak tartom azt is, hogy kb. 3 éve szedek stresszoldásra Frontin tablettát, napi 2 szemet.
Nem tudom, leírtam-e minden fontos dolgot ahhoz, hogy megoldást tudjon javasolni.
Nagyon kérem, segítsen nekünk abban, hogy mit tegyünk, hová, kihez forduljunk!
Tisztelettel: Gusztáv
Kedves Gusztáv, nagyon köszönöm a levelét, mivel ritkán van alkalmam férfiak levelére válaszolni. Azért is örülök a levelének, mert alkalmat ad arra, hogy olyan kérdésekről diskuráljunk, amelyek általánosabb érdeklődésre is számot tarthatnak.
Kezdjük a „megfelelési vággyal”, igénnyel, amely gyakran kényszeressé válik és újabb problémák melegágya lehet. A megfelelési vágy, a görcsös akarás többnyire erős felettes én-funkciót takar. A szülők által képviselt és a személyiségbe épült normák olyan erősek, hogy súlyos frusztráció, bűntudat forrásává válhatnak. Utóbbiak pedig nemhogy javítanák, inkább rontják a teljesítményt. Ezért tehát nem csoda, ha a harmonikus, kielégítő szexuális kapcsolat helyett kudarc, gátlás, nyomott hangulat, kapkodás, kétségbeesés, az „életöröm kihunyása” következik be.
Nem véletlenül tapasztalták, kedves Gusztáv, hogy a probléma magától nem oldódik meg, hanem a dominó-elvnek megfelelően inkább romlik. A problémákat ugyanis csírájában célszerű felismerni és kezelni, mert a késedelem, az idő múlása sokszor súlyosbítja a helyzetet, és visszafordíthatatlanná teheti a folyamatokat.
De még ez sem elég. Nagyon nem mindegy az sem, hogyan kezelik a problémát. A több éve szedett nyugtató bizonyosan nem tesz jót, megfelelő pszichoterápia nélkül pedig kifejezetten káros lehet, mivel azt a tudatot erősíti, hogy „a probléma kezelve van”, miközben nincs. Magyarországon a kelleténél többször írják fel a nyugtatókat, amelyek tanácsadás, konzultáció, pszichológiai segítség nélkül nemcsak a szexuális életre hatnak kedvezőtlenül, de a hozzászokás, függőség veszélyét is hordozzák. Három hónapnál tovább csak megfelelő indoklással lehet elfogadni a nyugtatók alkalmazását.
A legnagyobb gondot abban látom, hogy egyedül vannak a problémával, érdemi segítség, szakszerű pszichológiai támogatás nélkül. Erre van a legnagyobb szükségük. Kedves Gusztáv, a közelükben szóba jöhető pszichológiai segítség lehetőségeiről külön e-mailben tájékoztatom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: